Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A magyar népek őstörténete, 2-7

2012.05.26

Lábjegyzetek

____________________

1) A hazai nyelvészek nem vették észre, hogy Eviláth földrajzi név. Ők a szót közszónak tekintették és azt hitték ,vadászterület' jelentésű, törökből kölcsönvett kifejezés. Ha tudták volna, hogy Eviláth a Vörös-tenger mellett van, ahol török népek sohasem jártak, és ha tudták volna, hogy ez a város már Kr. e. szerepelt, amikor törökök még nem léteztek, ilyen magyarázatot bizonyára nem adtak volna.

2) Az Engari és Engíra írásjelei elé gyakran egy értelem meghatározó jelet tesznek, hogy a helyes olvasást biztosítsák. Földi országról szólva, ez a jel a ,kő' értelmű KI. Ez a segédjel azonban nem szerves része a szónak és nem is kell minden esetben kiolvasni. Tehát nem KI ENGIRA olvasandó, hanem csak ENGIRA.

3) Angol és amerikai szakemberek abból a körülményből, hogy a Hon néha a csillagos eget, néha meg a földet jelenti, azt gondolták, hogy a szó egyszerre a két fogalmat fedi és ezért sajtit nyelvükre az AN szót világmindenség (universum) kifejezéssel fordítják. Az ilyen fordítás félrevezető. Az sem mondható kifogástalannak, ha a Honúr (AN-ER) felét eredetiben, másik felét angolul adják, így: God An. Ha már le akarják fordítani a nevet, jobb az egészet lefordítani És az istenre a ,Sky God' kifejezést használni, zárójelben hozzátéve azonban az eredeti formát is

4) Az Onk szimbólumot az egyiptomiak az élet szimbólumának is tekintették. Azt jelentette, hogy viselője sosem hal meg hanem örök életű. A jelet ezért főként csak istenek és az ugyancsak örök életűnek feltételezett királyok ás családtagjai viselték. Ha ezt az életszimbólumot (symbol of life) a rovásírás szabályai szerint olvassuk, vagyis az O-t ElEnek, a T részleget T-nek, nagy meglepetéssel állapítjuk meg, hogy a hagyományt igazolva látjuk, mert a két jel hangértékét egybeolvasva, valóban ezt a szót kapjuk: Élet.

4bis) Ideje, hogy jegyzetet írjunk a magyar nyelv régi állapotáról, három vagy négyezer évvel ezelőtti hangállományáról és megemlítsük a nyelvészek idevágó eredményeinek legfontosabbjait. Ezek ismerete nélkül ugyanis a nyelvi szakmában nem jártas olvasó nehezen érti meg, hogy egyes régi szavakat mi jogon írunk át mai helyesírásunkkal úgy, amint bemutatjuk.

Az ómagyar nyelv egyik legfontosabb jellemzője, hogy abban a mássalhangzók száma kevesebb volt, mint ma: hiányoztak belőle a lágy hangok, a B, C, CS, D, F, G, GY, NY, TY, Z és ZS, valamint a H hang is. Ahol a mai magyar nyelvben ilyen hangok fordulnak elő, azok helyett a régi nyelvben a megfelelő kemény hangok szerepeltek: P állott a mai b é: f helyett; K a mai g, gy, h helyett; T a mai d, ty, z, zs helyett; S a mai cs, gy helyett; N a mai ny helyett. Száz szavunk akkor még SZATA lehetett, Kéz: KETE, víz: VETE, méz: METE, a fenyő PENU, a fa PA; a fészek PESUK volt s a hon helyett azt mondták ON, AN, hab helyett AB, a hunok neve UNI volt, a hajó neve AIO; Magyar helyett a MA KAR, MASAR, MATAR stb. neveket használták. Ami a magánhangzókat illeti, azok még igen közel álltak egymáshoz: az A, O, U szinte egyformán hangzott, éppen úgy mint az E és I. Ékezetes magánhangzók nem szerepeltek.

A fejlődés egy újabb szakaszában a főnevek végén észlelt befejező magánhangzó, ami a szavak rövid magánhangzóval való kimondását lehetővé tette, lekopott s ennek nyomán a megelőző magánhangzó megnyúlt. A KETE, VETE, HETU, URU, UTU szavakból így előállt a mai kéz, víz, hét, úr és út szavunk. A ragozás bizonyos eseteiben azonban, mint például a tárgyesetben is, a szó ősi gyökere továbbra is megmaradt, úgyhogy ott a szavakat ma is rövid magánhangzóval ejtjük ki, tehát kezet, vizet, hetet, urat és utat mondunk.

A régi magyar nyelvben a főnevek végén néha megjelent egy -os, es rag, ami a határozott névelő (.az.) szerepét töltötte be. Utóbb ezt a szokást elhagyták, mert a határozott névelő a szó elejére került, ahol ma is áll. Egyes főnevek tövéhez azonban a változás idején a hátratett névelő már annyira hozzáforrt, hogy nem vált onnan le, hanem a mai napig ottmaradt (166m. 118). Ilyen szavaink például a páros, város, kakas, piros. Saját megfigyelésünk szerint a főnevet befejező magánhangzó is a névelő szerepét (ezúttal .a.) tölthette be. Jó példa a hozzáragasztott névelő használatára a két Egyiptomot egyesítő magyar király Mén úr neve, amit megtalálunk Amén (A Mén) és Ménes (Mén-az) alakban is. Az előadottakra olv. 7m., 86m., 118m., 188m., a H-ra 177m. 138.

5) Az éghajlati viszonyok alakulásáról bőven olvashatunk minden őstörténeti munkában: 91m. 5, 25 sk; 86m. 40; 177m. 111; 73m. 28 sk; 39m. 248; 31m. 214. A Biblia emlékezése szerint a vízözön elől megmenekült emberiség egyik ága a Kaukázus alatti hegyekben talált oltamat: a híres bárka a Ararat hegyén érintett újra földet; e hegy nevében benne van jellegzetes Úr, Ár szavunk. A régészek viszont az emberiség legrégibb nyomait az afrikai Nagy tavak vidékén találják a hegyek között (91m. 5 sk), ahova a vízözön elől az emberiség másik ága vonult.

6) A keleti ősnyelv ragozott voltára és magyarral való kapcsolatára olv. 17m. munkáját; részletekre: 91m. 157, 321-327; 166m. 125 sk; 177m. 114; 91m. 635; 129m. III 22; 27m. 108. A huni (úri) nyelvről: 81 m. 122; 40m. 25; 87m. 329; 91 m. 664 jzt. Ernest Lewy berlini professzor a finnugor nyelvek szókincsét összehasonlította a mai afrikai nyelvek öröklött szókincsével és meglepő. számban talált hasonló hangzású és jelentésű szavakat. (125m. 16). Ugyanezt mások is mondják (22m. 90). A hazai magyar nyelvészek afrikai, afganisztáni, indiai és más nyelvekkel való egyezéseket is észrevettek, de azokat véletlen összecsengéseknek tekintik, mert nincs elképzelésük a nagy összefüggésekről (141m. 16).

7) A mezopotámiai nyelvet első vizsgálói szkíta nyelvnek minősítették. Ma már pontosabban szólnak és világosan magyar, finnugor vagy uralaltáji típusú nyelvnek mondják, de mégis szumírnak nevezik. A szumír megjelölést 1869-ben Oppert francia tudós vetette fel és az ő sugalmazása nyomán terjedt el a kézi könyvekben. Oppert az elnevezéshez úgy jutott, hogy egy szövegben ezt a kifejezést olvasta: Szumér és Agade ura. Az Urat királynak fogta fel, a másik két szót pedig országnévnek. A nevet azután kiterjesztette a nyelvre és a népre (115m. 20 sk).

Oppert azonban nem értette meg sem a szumér (Szemúr, azaz a napisten), sem az Agade (Égető, a napisten másik neve) tulajdonképpeni értelmét, következésképpen nem fogta fel, hogy ezek elsősorban vallási 'kifejezések: Szemúr, az Égető Úr; területet jelentő értelem meghatározó hozzáadásával pedig egyszerűen csak ennyi: napisten országa.. A kifejezést minden olyan helyen lehetett alkalmazni, ahol a napistent imádták. Be lehetett helyettesíteni a kifejezésbe a napisten bármelyik más nevét és a terület meghatározó szavak akármelyikét: Hon, Kő, Ma, Ta. Volt például Napotthon, Szemhon, Makor-i-Ta, Hét-i-Ta, Ég-i-Ta, Szem-i-ta, stb. A napisten Égető nevének írására a négykulcsú hegedű alakja szolgált, aminek H nélküli régies kiejtése EGETU volt. A szimbólumot Egyiptomban többféle kombinációban használták, például a hegedű visszhangzó részébe T és M jeleket rajzoltak, amit lehetett Égi Szemnek, Egyszeműnek és ősibb kiejtéssel Egyiptomnak olvasni. Hegedű volt a szimbóluma a Kr, e. II. évezredben a Kaukázus alatti térségből nyugatra és délnyugatra vándorló Húri és Mitatanni népnek. Számtalan várost és kerületet hívtak Szumírnak, amelyek Mezopotámián kívüli területen voltak. Ebből elég világos, hogy sem a szumír sem az agade úr nem köthető csak egy területhez, és nem alkalmazható nyelvre és népre.

8) In the orthography of names complete confusíon reigns throughout the scholarly literature (27m. római 5). - It is hardly necessary to say that differences of opinion exist among scholars as to the method in which hieroglyphic characters should be transcribed into Roman letters (25m. 32). - Since in hieroglyphic writing only the consonants and not the vowels ere indicated, our reading of Egyptian names is only a compromise and we do not pretend that our form of transcription renders the names as they were pronouced (172m. 4).

9) Needless to add, no one supposes that the result of this compromise is anything but a caricature of the ancient Egyptian tongue, but, the circumstances being as they are the best that can be done (38m. 59).

10) Amikor a később kialakult nyelvek átveszik a mezopotámiai és egyiptomi szavakat saját szótárukba, gyakran névelőstül együtt kebelezik be. A régi hindu nyelvben erre több példát találunk. A hindu mitológia szótárában többek között ez a név is szerepel: AHALYA. Viselője Gautama csodaszép felesége volt, aki férjét megcsalta és Indra hálótársa lett. A név értelmét a nyelvészek a környező szövegből az ,éjszaka' fogalmával kapcsolják össze. Számunkra világos, hogy a név házasságtörésre utal és értelme: A hálója, vagit: Indra éjjeli hálótársa: Egy másik példa az ALAKA: A laka szó.

Így nevezték a Meru hegyen élő isten lakóhelyét. Ugyanez a szó névelőtlen ,laka' alakjában is ismeretes: Mahar Loka, Bhuvar Loka, Gandharva foka (53m.) Ezek a példák is mutatják, hogy volt névelő. A hindu mitológiai szótár egyébként százával tartalmazza a magyar szavakat és olyan meglepetésül szolgál a magyar kutatónak, mint az Egyiptomi Biblia, Homeros Odysseája. az Ószövetség, vagy Caesar 'Oe hello Gallico' c. munkája. Az elveszett magyar törzsek. történetének nyomozásához ezek elengedhetetlen forrásmunkák.

11) L. A. Waddell szavai: The official record of these early Pharaohs in Egypt ere written in Sumerian script and in the Sumerian or Early Aryan language, the root-words of which form the basis of the cultural and official words in the Ancient Egyptian language (180m. 147) And the radical words in Ancient Egyptian are of Sumerian origin (180m. római 8); I have demonstrated that the Ancient Egyptian language ia radically Aryan in its roots and writing (180m. 7). Mások szerint is: Practically all the Sumerian words are radically Aryan (73m. 11); a két nyelv közti egyezéseket hangsúlyozza továbbá 161 m. 114.

12) A szemita nyelvek a mezopotámiai egyiptomi nyelvtől lényeges dolgokban különböznek. Azok nem ragozott, hanem hajlított nyelvek; ott a hangsúly nem elől van, hanem hátul. Ezért azokban a szumír- egyiptomiból átvett szavak első szótagbeli magánhangzója elnémul és kiesik, következésképpen elől mássalhangzó torlódás keletkezik. A héberben a jelző helye is fordított: a jelző a jelzett szó után áll; a héberben van hímnem és nőnem; a héber a képzők nagy részét (ban, ben, hoz, hez, val vel) a szavak elejéhez forrasztja. stb (90m.).

13) Érdemes a szöveget eredetiben is idézni: Das Sumerische gehört seinem Aufbau nach zu den agglutinierenden Sprachen. Dieser Typ, der in Europa etwa vom Finnischen und Ungarischen, in Asien von den Türkensprachen vertreten wird, formt den unveränderlichen und oft einsilbigen Wortstamm durch angehengte Bildungsteile, die für sich allein nicht vorkommen. Zusammengehörige Worte und Satzteile werden damit zu einer einzigen Kette aneinandergesetzt, wobei die Kettenbildung einem bestimmten Schema unterlegt (161m. 46).

S. Kramer is hasonlóan ír: Sumerian is an agglutinative tongue, not an inflected one like Indo-European or Semitic. Its roots, by and large, are invariable... In structure, therefore, Sumerian resembles no little such agglulinative languages as Turkish, Hungarian, and some of the Caucasian languages ( 115m. 306).

14) A Szem-Úr összetételéből eredő nevet egyformán írhatjuk >szumér és >szumír alakban.

15) Anton Deimel Sumerísches Lexikonjáról Kramer ezt írja: based largely on the tompilation: by Brunnow and others, indispensable to the scholar, although it has to be used with considerable critical caution and discriminatian (115m. 26).

16) A SAMSKRTA szó nem nyelvet jelölő kifejezés; ezt ma már tudják, mert a beszédet "szanszkritul" BASAYA (beszéd) szóval nevezik. Ezekre a dolgokra olv. 154m 1 sk.

(16bis.) Azt a folyamatot. amelynek során Mezopotámiában az eredeti kép-betűk a nádtoll használata következtében ékjelek különféle csoportjaivá alakultak át, jól érzékelteti az L Lipin és A.Belov orosz régészek munkájában közölt táblázat. (119 m. 104) Ugyanezt a táblázatot további ékjelekkel bővítve megtaláljuk S. Kramer munkáiban is: 113 m, római 21 és 279; 114 m 17 és 115m. 103. 304 sk. További adatok az ékjelek alakjáról és hangértékéről: 187 m.152 sk és 96m 23).Sok mezopotámiai jelet máig nem tudnak pontosan értelmezni (187m 140, 142)

17) Az egyiptomiak tréfás jókedve sokszor megcsillan irataikban. Szándékosan kétféleképpen olvasható szövegeket agyaltak ki, amelyek második olvasata legtöbbször nyomdafestéket el nem bíró jelentésű Az egyiptomiak e szokását a nem magyar kutatók is észrevették. The Egyptian loved conversation with its various highlight:, the smart repartee, the apt proverb, the humorous or obscene allusions, the pun and the occasional touch of pathos or characterization (37m. 196).

18) Hrozny kutatásairól így szól a krónika: Unfortunately Hrozny, who was not an Indo-European philologist, extended his thesis to the vocabulary of the language and freely assigned meanings to Hittite words merely by reason of their similarity to words in other Indo-European languages. As a result, many philologists rejected his thesis in its entirety, though much of it was in fact sound (81m. 9). A cseh tudós minden ismeretlen írást fejtegetni kezdett azzal a gondolattal, the language should turn out to be a kind of Indo-European language akin to Hittite.. The arbitrariness of Hrozny's work is so patent that no one has taken it seriously (29m. 27 sk).

Hrozny eredménye sehogysem illik be az írásos bizonyítékok alapján előttünk kialakuló képbe. De különben is, ha abban a szövegben valóban evésről és ivásról van szó, akkor sem biztos, hogy eredeti germán szavakkal állunk szemben, hiszen a magyar ember is ,eszi' a kenyeret és utána ,vizet' iszik. Tehát az is lehetséges, hogy a német ,essen' és ,Wasser' ősi magyar szavak átvétele. Ha pedig csak megközelítőleg veszünk magunknak annyi szabadságot, mint Hrozny vett, az ő ábécés átírását megfelelően hangzósítva így is írhatnánk: "Nincsen essőt etenni vödrön, e kő tőteni", helyesen: Nincsen esőt eltenni vödröm, el kell tölteni. Csak tréfásan írtuk ide ezt a mondatot, ami azonban meglepően közelebb áll az adott átíráshoz, mint Hroznyé.

19) A madár és egér itt népeket jelentenek. A madár nyugalma a magyar uralom boldog éveit, az egér nyugalma (egér: égúr) az asszíriai király kegyetlen uralmát jelenti, mint a költemény második sorából kiderül.

20) Egyes történettudósok hellyel-közzel még mindig abba a tévedésbe esnek, hogy a képírás emlékeit - képeket és szobrokat - esztétikai szempontból vizsgálják és azokat esztelennek, ügyetlennek és darabosnak minősítik. Mi eléggé megmagyaráztuk, hogy ezek a szobrok nem művészi célzattal készültek, nem gyönyörködtetni akartak, hanem valamit mondani. üzenni óhajtottak; a művészet bennük csak másodlagos, járulékos elem. A jó és sikeres szobor az, amelyik jól olvasható. Az újabb kutatások e téren minden kétséget el oszlatnak. - Most of the great civilizations of the pest produced their finest works for reasons other than a purely aesthetic one (155m. 147). - Jamais oucune statue n'a été faíte en Egypt pour le plaisir des yeux. Elle est un signe qui exprime un concept religieux oú I'art n'a rien á voir (55m. 52). - A de rares exceptions prés, elle (sculpture) répondait á des préoccupations précises totalement étrangéres á lart (108m. 51. - In recent years it has come to be realized that Egyptian art is nearly alt symbolism... everything had a meaning or could be made to have one. Columns, copitals, walls, window lattices, dreinaga outlets, gateway:, sceans and shrines all had significant traditional shapes with decoration inductive of mythical or theological schemes... all had a deeper meaning (37m. 29). - Ugyanilyen értelemben szól 75m. 29 és 37m. 218.

2l ) There is no doubt, however, that man's religious outlook always in there part reflected what he found within himself. It was a kind of mirror image of his own soul... These reflexions of the inner man into the outer world were naturally exalted and refined as humanity itself was exalted and refined (91m. 10). - To a member of any of the ancient societies it was axiomatic that all phenomena in Nature, indeed all great matters that seemed to be beyond human control, were governed by mighty but human like forces (81 m. 156).

22) NET-ER: This word has been translated ,goddike, holy, divine, sacred, power, strength. force, strong, fortify, mighty, protect, but it is quite impossible to be certain that any word which we may use represents the meaning of NETER, because no one knows exactly what idea the ancient Egyptians attached to the word. The truth is that the Egyptian history, and even the Coptic does not help us to recover it (24m. 99). - In fact, the word NETER (ideiktatva hieroglifája) in used in Egyptian literature in much the same way as EL is used_ in the Hebrew scriptures (24m. 115).

23) A magyarul nem tudó szakemberek zavarban vannak, amidőn az istenekről szólnak, mert az ő nyelvükben minden esetben meg kell mondani a szavak nemét. Ezért hol nőnek, hol férfinak teszik meg ugyanazt az istent. Mások viszont látva, hogy ugyanaz az Úr, Ár, egyszer az anyaistent jelenti, másszor meg az atyaistent, úgy vélekednek, hogy az istenek kétneműek voltak. Nekünk ilyen problémáink nincsenek, mert a magyar nyelvben a főneveknek nincs nemük De ez is jó alkalom, hogy ismét rámutassunk a tényre: nemcsak az istent jelölő szavak magyarok, hanem a szellem is magyar, amely a szavakat alkotta.

24) 122m. 146. - Nem oszthatjuk azt a nézetet, amely szerint az isten szó a mezopotámiul egyes sorszámot jelentő szóból keletkezett volna. Az egyes számjegyet, ami régiesen EGI, csak a név írására használták, utána téve az értelem meghatározó Úr szót: Ég Ura. Hasonlóképpen számjeggyel, az ötös számjegyei (öt vonással) írhatták a napisten egy másik közismert nevét, az Útúr nevet, az úr kíséretében, mert ez 5 régies alakja UTU volt. Ugyanilyen módon négy vonással és ez úr kíséretében írhatták a Nagyúr nevet. Az istennevek számjegyekkel való összefüggése tehát nem az istennév eredetére utal, nem etimológiai, hanem grafikai probléma.

Az isten szó írását a 26. táblánk első sorában mutatjuk be, négy kifejezésben. Ezek: Isten; Isten írnoka; Isten hitvese; Isten rokonsága. Isten alatt mind a négy esetben Egyiptom királyát is érthetjük

25) Az ősrégi magyar Nagyasszony kifejezés nyelvünkben a kereszténység felvétele után az istenanya, Szűz- Mária nevévé lett. Ugyanígy átment a keresztény szókincsbe az Úr és Isten szó is. Azt is megjegyezhetjük, hogy az ősi Estan szóból lett az István magyar keresztnév, sok királyunk kedvelt trónneve, akárcsak az Őshazában, akik magukat a földön istennek képzelték.

26) Az anyaisten APSA, APSU nevének a magyar nyelvet nem ismerő tudósok víz értelmet tulajdonítanak, talán azért mert az őshazai nyelvben a vizet még ,pisnek' nevezték, ami az ő nyelvükbe is átment. Eszerint a világ keletkezését magyarázó ősi szövegeket így értelmezik: a világ keletkezett az ,ősvízből' (primeval sea), a ,fekete vízből' (dark waters), a ,mély vízből' (abyss), az ,ősi óceánból' (primeval ocean), az ,örök vízből' (eternal waters). - A mai ,apáca' és ,kedves nővér' kifejezéseink a régi neveket folytatják.

27) The priest of Ptah of Memphis claimed that is was their god Ptah who was the creator of the heavens and the earth, and thai the other great gods were merely forms of him (24m. 116). Erről az istenről részletesen szól 24m. 169 sk.

28) Az Amén név értelmét az eddigi kutatások is tisztázták: The name Amen... seems to refer to the mysterious and unknown power that causes conception in women and animals; one of his symbols is the belly of a pregnant woman (24m. 194). Az idézett helyen megtaláljuk pontos hieroglifáit s azokat így olvassuk: A M-éN UR vagy A M-oNY UR. Amén Egyptom főistennévé a 18. dinasztia idején lett, miután ez a thébai család a hyksosok kiűzése után egész Egyiptom trónjára került. Aménról olvassuk: The ball was sacred to him, being in this case called BAKH (22m. 101). A hermoniai szent bika neve is BAKH: Bak volt s ezt a görögök Bacis néven idézték (22m. 30). Amént csinos arcú bikának. (buli, fair of face) nevezték és a thébai Amén királyok címe is az -erős bika- (strong bull) volt (22m. 37).

29) Sir Wallis Budge szerint az egyiptomi Árpád azonos volt a KEB nevű úrral (istennel). Ez a Keb-úr, mondja Budge, egy tojást tojt és ezért őt kotkodácsolónak (great cackler) is nevezték (24m. 176). Megvizsgáltuk a szóbanforgó hieroglifákat. A nevet egy kacsa Ka, egy láb B és egy úr AR írja, ami tehát KABAR. Az állítólagos kotkodácsolás hieroglifba ezek: NYé-K A Ka-B-AR UR: Nyék, a Kabar úr. Az isten Észak-Egyiptomban székelt. - Bonyolítja a dolgot, hogy a Ka-B-AR szókezdő mássalhangzója SZa szótagként is olvasható (25m. 66 No. 67; 57m. 52) és ez esetben a kérdéses név így alakul: SZa-B-AR, SZa-B-IR: Az egyiptológusok továbbá az Árpád nevet gyakran a SEB(úr): Szabír. kíséretében találjuk (23m. 18). Feltűnő tehát, hogy itt Észak-Egyiptomban az Árpád, Nyék, Kabar, Szabír együtt szerepelnek, egymással szoros összefüggésben és néha azonosságban, és hogy ugyanezek a nevek Európában az A.D. 9. században is együtt fordulnak elő. Az nem meglepő, hogy egyesek azt sugalmazzák, hogy Árpád azonos Nimróddal. Az sincs kizárva, hogy e Kabar esetleg P-vel olvasandó, Kép-úr, azaz királyhelyettes értelemben:, a Szabar pedig Zab-úr lenne, a felsőmezopotámiai Zab folyó vidékéről eredő jelentéssel. Mindez azonban csak spekuláció egyelőre értetlenül állunk a tények előtt és bővebb adatok hiányában nem tudunk a kérdés nyitjára rájönni. Annyi azonban bizonyos, hogy a magyar őstörténetnek itt egy újabb kulcsproblémája lappang.

30) Az anyaisten tárgyalásakor láttuk, hogy az ő MATAR, MATER nevének pontos magyar etimológiája van. Ugyanezt állapítottuk meg most az atyaisten ARPAT, BOTUR, PATER nevéről. Tévesnek látszik tehát az az elmélet, amely szerint a ,mater' (Mutter, Mother) és a ,pater' (Vater, Father) indogermán eredetű szavak volnának és e két szó, négy-öt másikkal egyetemben az indogermánok ősi egységének volnának tanúszavai. Ám e szavaknak az indogermán nyelvekben nincs etimológiájuk, évezredekkel az indogermánok előtt megvoltak, méghozzá olyan területen, ahol germán népek sohasem éltek. Ezek a szavak tehát az indogermán nyelvekben nem lehetnek eredeti szavak, hanem kölcsönszavak, a magyar nyelv szótárából való átvételek. Így nem is az indogermánok, hanem a magyar népek ősi egységét bizonyítják.

Egyébként ugyanez az észrevétel vonatkozik a 100 sorszámot jelentő harmadik úgynevezett indogermán tanúszóra, amit, az összes magyar és magyar származású (finnugor)nyelvek ősibb formában őriznek, mint a germán nyelvek. Az észre vétel vonatkozik a férfit jelentő ,mén' szavunkra is, ami a német nyelvben ,man' alakban általános alanyként használatos: Man geht, Man trinkt, Man spricht. Ugyanezt mondhatjuk el ,úr' (Ur, Ar, Er) szavunkról, ami a németben igen fontos szerepet tölt be: Er geht, Er trinkt, Er spricht; Uralt, Urkunde, Urgeschichte. További előadásunk folyamán e jegyzéket még más szavakkal is bővítjük. De ez eddig észlelt Mater, Pater, Mén, Úr és 100 szavunk is eléggé bizonyítja, hogy a soha szilárdan meg nem alapozott, de mégis szilárdan hitt indogermán elmélet felett eljárt az idő. Németországon kívül másutt már nem is igen hangoztatják, még átkeresztelt indoeurópai formájában sem.

31) A férfi Isten a későbbi időkben is megmaradt a termékenység birodalmának kormányzójaként. Egyiptomban és a Hetita Birodalomban MAKH-UR és MAKH-AR az aratás és a magbegyűjtés isteneként szerepelt (182m. 350), nyilván eredeti értelmének bővítése és továbbfejlesztése révén, amire az összecsengés is ösztönözte őket (Mag: Makh).

32) Az istennel kapcsolatos szexuális szimbólumok és képek az újabb kőkor idején még minden más ábrázolást sokszorosan felülmúlnak. In the primary neolitic cultures these two fertility symbols (a női és férfi) are still absolutely dominant (91m. 335).

33) Több száz istenről tesz említést 113m. 83 sk és 101m. 34. Mások sejtik, hogy a sok név egy és ugyanarra az istenre vonatkozik, mint pl. 129m. Ili. 164 és 153m. 239 Utóbbi szerző egy helyen határozottan mondja: Most of them are in reality only different names for the same conception, 153m. 245 sk. Ismét másutt ezt olvassuk: AII the major goddeses are realy forms of the one Great Goddess, 37m. 266. Egész pontosan Iátja a dolgot az az író, aki szerint a sok név nem egyéb, mint divers aspects d'une méme divinité, mert l'analyse du caractére des dieux hittítes aboutit á deux résultats: beaucoup de divinités ne sont que des aspects divers de la méme divinité. Selon qu'elle est adorée á tel ou tel endroit, on l'honore particuliérement pour telle ou telle de ses qualités, 40m. 121. Sir Wallis Budge pedig így szól: .Az egyiptomi szavak puszta értelmét nézve, egészen bizonyos, hogy mikor az egyiptomiak istenüket egyedülvalónak és páratlannak jelentették ki, ugyanazokat a gondolatokat fejezték ki, amelyeket a zsidók és mohamedánok, amikor istenüket egyetlennek és egyedülvalónak jelentették ki.- (24m. 196).

34) Ebben az összefüggésben egészen jól megérthető a Biblia ama szakasza, ahol az állatok megteremtésével kapcsolatban névadásról szól a mese: a neveket ADOM (Ádám) adja! - In Chaldea as in Egypt, nothing was supposed to have a real existence until it had received its name (192m. III. 3; ugyanígy 143m. 122).

35) A nap neveit gyakran a holdra ruházzák rá, mert a holdat az egykorúak az éjjeli napnak tekintették, a nappali nap: UTU, SZEM stb. másának. Tulajdonképpen tehát így kellene minden esetben nevezni:UTU-Mása, Szem- Mása (Szeme., Samaah). A hold szerepe, mint a napisten éjjel látható mása, kifejezésre jut a régi iratokban is. A napisten pl. egyszer így szólt a holdistenhez: Behold, I am here in the sky in my place. As I am going to take the light to the Underworld... thou shallt be in my place, AS A SUBSTITUTE, and thou shallt be called the SUBSTITUTE OF RE (143m.120): Kommentár: ring his absence from the sky, the sun leaves the moon as his deputy (U. ott).

36) Az isten lakóhelyét az Indiába vándorolt Barát-törzsek LAK, LAKA, IOKA: lak és HEL, HELE: Hely szavak használatával jelölték meg, mint ezt a hindu mitológiai szótárban (53m.) számos esetben látjuk a szavak értelmének pontos megjelölésével. Jövendő kutatóink az indus völgyében, majd onnan tovább a Ganges medencéjében ás India egyéb folyóvölgyeiben okmányszerűen nyomozhatják az elveszett magyar törzsek történetét és hatalmas kulturális misszióját.

37) A továbbiak céljából szükségesnek látszik e helyütt egy-két közös magyar-finnugor szavat is megemlíteni, amelyeket az Őshazában is megtalálunk, vagy máris megtaláltunk. Ilyenek a Kéz, Ház, Fal, Ágy, Kutya, Kenyér, Kis, Szem, Ég. Daru, Hal, Egér, Kő, Lak, Hajó, Kettő, Hét, Száz (8m. 12 sk). Mindjárt hozzá is fűzhetjük, hogy a lak, foka, lakós szó átment a latinba 'locus' alakban, a ház pedig ,casa' alakban, amit egyes olasz vidékeken ma is ,háza' alakban ejtenek ki. A német nyelv a mi ősi 'házunkat' Haus, az angol House alakban írja. A finnugor nyelvészek szerint a magyar és finnugor ,ház' nem a németből való átvétel; ez világos is, ha a szó közös finnugor-magyar szó és már az Őshazában is ismerték. De mégsem merik a fordítottját állítani, hogy t.i, az indogermánok tőlünk vették át ezt a kultúrfogalmat is. Mi ezt nyugodtan tesszük, így egy újabb szóval nyújtjuk meg a szépen növekvő listát

38) V.ö. 85m. 79t 91 m. 701, 714f 129m. Ilt. 147. - In the Nile valley and in Mesopotamia early man recognized a personality behind every phenomenon (91m. 714p részletesen 37m: 26)

39) Egyik munkában (24m. 113) megtaláltuk a Nílus neveinek hieroglifikus írásmódjait. Az 1. az alatt közölt név hieroglifáit így olvassuk: H-A-Bo-2 MER-eM: Habokat merem.

40) Samuel Kramer olvasása szerint a Tigris folyó így jött létre: He (az isten) stood up proudly like a rampant bull, he lifts his penis, ejaculates, filed the Tigris with sparkling water (115m. 179).

41) A magyar teológia isten lakóhelyeire vonatkozó tanítását a zsidók is magukévá tették és sokig vallották. A Biblia elbeszélése szerint, amidőn Jákob az ő ura földjére (PADDAM ARAM) igyekezett. útközben egy helyen, megállt pihenni.

Egy kőre hajtotta le fejét és ott álmodta a híres létra-álmot: Lát-Ra. Álmából felébredve így szólt: Ebben a helyben (helyesen: kőben) az Úr lakozik és én azt nem tudtam. Ijedség fogta el és így szólt: De félelmes egy hely ez! Ez itt az Isten lakása, ez itt az égiek kapuja (helyesen: képe). És Jákob jó korán felkelve, felemelte a követ, amit fejpárnának használt és azt emlékoszlopnak felállította (bot!) és olajjal megkente tetejét. A helynek pedig ezt a nevet adta: BET HEL. . . Ez a kő, amit én emlékműként egyenesre felállítottam, lesz az isten lakása., Genesis, XXVIII 16 tól 22-ig.

42) The ass is a well known symbol of the Sun-god... Ass is one of the names of the Sun-god (24m. 344). Az istennevek írásának és jelvényeinek ismerete nagyon fontos és komoly dolog volt. Amikor a halott lelke külön ítéletre megjelent isten trónusa előtt, teológiából is levizsgáztatták. Egy ilyen vizsga alkalmával arra a kérdésre, tudja-e hogy ki a szamár, a beteg így felelt: A szamár a Szemúr. (Ass is the Sun God Ra, 23m. 171 és 24m. 233).

43) A macska szimbólumot különösen Bubastis városban alkalmazták (57m. 104), ahol bizonyos ünnepeken macska (MASKA) öltözetben parádéztak az emberek (RA). Ebből lett a ,maskara' szó.

44) Olv. 37m. 41; 91 m. 715; 23m. római 155. Mindazokon a területeken, ahova az őshazai magyar fajta katasztrófája után szétáradt, a köpésnek áldással való összefüggése e mai napig megmaradt. Ez a szokás egyebek között szintén kalauzul szolgálhat történetük nyomozására. Az afrikai Nagy tavak körül élő népeknél, jelesül a MASAI nevű népnél a köpés a legnagyobb jó szándékot és a legszívélyesebb jókívánságot fejezi ki. Köpés helyettesíti az ünnepek alkalmával szokásos üdvözletet és bölcsebb itt a kisasszonyt leköpni, mint megcsókolni. Köpni kell, amikor az ember összetalálkozik valakivel és ugyanezt kell tenni. amikor tőle elbúcsúzik. Az alkut ugyanezen a módon kell megpecsételni (23m. római 155). - A franciáknál is fennáll a szokás és mindenki tudja, mit jelent a "jurer-cracher" kifejezés. Nálunk, magyarnak maradt magyaroknál is szokásban van, hogy alku megkötése alkalmával Képurat hívják tanúul, beleköpve a marokba s aztán- kezet rá- De a teremtéssel is összefügg ez a kifejezés minálunk, hiszen sokszor mondjuk valakire: -Kiköpött apja-, vagyis szakasztott mása apjának.

45) What the KA really was has not yet been decided, and Egyptologists have not yet come to an agreement in their views on the subject. Mr. Griffith thinks (Hieroglyphs, p. 15) that ,it was from one point of view regarded as the source of muscular movament and power'... (24m. 74).

46) A 23m. római 159. oldalon közölt hieroglifák szótagos átírása: AR-RA-SERTES KAM-Mi-SAT. A szövegben nincs szó fekete malacról, mint ahogyan értelmezői gondolják. A sertés képe nem szó hanem hangcsoport értékben áll, de egyúttal sugalmazza a ,disznóság' gondolatát.

47) A gyónás jegyzéket 23m. római 166-169 oldalakon közölt szövegből vesszük. A nagybetűkkel írt szavakat a kiadó eredeti egyiptomi hangalakjukban közli, úgy amint a jeleket olvassa és ábécére átírja. A szavak azon a módon illenek a szövegbe, amint mi magyarul adjuk.

48) A MAAKHERU jeleit Budge nyomán (23m. római 65) a 26. sz. táblánkon a második sorban, a második jelcsoporttal megismételtük. Így is olvashatjuk: Má' M-A-K-AR KERU: Már Magyar kéri.. A 23m. 145. lapon közölt kép: az edény AB, egyik füle alakja T, másiké a kéz eleje K, a kifli alakú jel MAT s alatta ez orr AR: A beteg magyar!

49) Herodotos nagyon jól látta, hogy az egyiptomiak voltak az elsők, akik a lélek örökkévalóságát, vagyis a lélek halhatatlanságát megfogalmazták és hirdették (94m. I. 17n.

50) 24m. 402, 1. és 2. alatt. Az egyiptológusok értelmezése itt is messze esik a valóságtól. Az nem a szöveg olvasása. A mi olvasásunk a helyes.

51) A négy tehén felett elhelyezett írásjelek (58m. 10) ábécés átírása így:

1. A Mé-N A T-E-He-NeT KI-K-O-TI. ASZ-T Pa-SZa-Ta.

2. BI-KA. Te-H-ONOK JO NATURA ASZ. SZENA-AT - Te-HAN-eT eT-eK.

3. U-RA-T Me-RU-K-TA. OST-O-R-AT Ké-Ne eSEN-UK.

4. AHA-TA-M-RA Né-S-ET. MA AMEN T-O-STA.

52) Az egyiptológia nagy tudósai, köztük a merész Sir Wallis Budge, akinek meglátásai túlnyomó részben hamisnak bizonyultak, a holttest, akarat, béka, stb. szavakat félreérti, elemeikre szétvagdossa és külön beszél a halott BA és KA dolgairól, meg egyéb semmiképpen sem indokolható olvasatokat és szavakat talál ki, úgyhogy valósággal egy második. "egyiptológiai" temetési szertartást szerkeszt. Bonyolult előadását szerencsére más sem értette meg és nem is tapasztaltuk, hogy bárki fia átvette volna megállapításait. Ellenkezőleg, találtunk egy megjegyzést, amely Budge nevének említése nélkül ugyan, de nyilván őreá célozva megmondja, hogy ez e gondolatkör "távolról sem világos" (54m. 34).

53) piramis; for which a satisfactory Egyptian derivation has often been sought, but in vain. Ezért: it seems better to regard pyramis as a purely Greek word which had no etymological connexion with the Egyptian language (54m. 231.) Ugyanígy 129m. II. 16n.

54) A finnugor nyelvészek persze a perem szót is kölcsönszónak tekintik a magyarban, ez lenne "a középfelnémet Braem szó osztrák-bajor változatának átvétele" (188m. 20). Hiába azonban ez az ijesztően pontosnak feltűnő meghatározás, mi azt nem hisszük el, mert ha ez a perem szó már az Őshazában megvolt és a Kr. e. évezredekben elvált magyar népágak külön-külön őrzik ma is szótárukban, akkor nem állhat helyt az évezredekkel később kialakult ,osztrák- bajor" (?) szóból való eredeztetés. De hogyan is kölcsönözhették volna ezt a szót a permi magyarok, akik az osztrák- bajorok létrejötte előtt már elpusztultak?

55) A vonatkozó hieroglifák 59m. 86 fig. 49. Szövegünk a táblán a választóvonaltól balra eső részleg. Itt a jelek két oszlopban szerepelnek, az oszlopokat jobbtól balra haladó sorrendben, felülről lefelé kell olvasni. Az 1. oszlop betűzése: ESTAN-TU HERE-T TUT.S.AR NEBek Ka.Sa.Mat.T.A.ABA KEP-BETuKET; 2. oszlop: Fa-KERU-KET(nak). SZU-KESE halott Ho-NAT Be-SZET-ONi.

56) 23m. 665 és római 51. - As a whole, the Book of the Dead was regarded es the work of the god THOT, the scribe of the gods, and thus was believed to be of divin origin... This view was held down to a late period (23m. római 50 sk: 24m. római 12).

57) Táblánk hieroglifái 24m. 72 No. 2 nyomán. Betűzése így: A NET-UR-AK Ti-T-A-RA Ma-Ha-R-U iR. Ki-B5-NY-A,AHA-A-TA A Kö -Fe-T, aRA PEL-IRa Fé-éM-E A Be-Tu-(ket) eGYéB AT-A-T-A, Má-S-oK ASZTÁ Kő-Be NYo-M-Ku-Ká-K.

58)A magyar tudósok egyik legfontosabb történettudományi feladata az egyiptomi Biblia tanulmányozása kell legyen. A magyar nyelvnek ez a legrégibb és legmonumentálisabb emléke, belőle az egész világ merített.

Külön vizsgálat tárgyává kell tennünk az emberiség első tudósának, a magyar Tudónak életét, akire a szent iratokban száz meg száz utalást találunk. A Tudó megérdemelne egy-egy szobrot szokásos ábrázolásaiban egyetemeink kampuszán. Miért ne hirdessük, hogy a tudomány magyar nyelven indult el több mint 5000 évvel ezelőtt? Mért ne hirdessük, mit adtunk mi az emberiségnek, hogy lelkükben felébresszük a gondolatot: mit kaptunk érte? A mi Tudónkat így méltatják a nem-magyarok: Endowed with complete knowledge and wisdom, Thoth invented all the arts and sciences: arithmetic, surveying, geometry, astronomy, soothsaying, magic, medicine, surgery, music with wind instruments end strings, drawíng and, above all, writing, without which humanity would have run the risk of forgetting his doctrines and of losing the benefit of his discoveries (57m. 82). - Thoth was the keeper of the dívine archíves and at the same time patron of history. He carefully noted the succession of the sovereigns, on the leaves of the sacred tree at Heliopolis, wrote the name of the future pharaoh whom the queen had just conceived after union with the lord of Heavens.

Úgy mondották az egykorúak: Ra has spoken, Thoth has written (57m. 85). A Tudót tehát úgy is tekinthetjük, mint a szellemtudományok, különösen a történettudomány legfőbb védnökét.

59) What is the king of Upper and Lower Egypt? He is a god by whose dealings one lives, the father and mother of all men, alone by himself, without an equal (59m. 105).

60) Each time that a pharaoh was conceived, Ra was said to have returned to earth to espouse the queen (57m. SO). Az Amén

teológiában ugyanez volt a felfogás (Slm. 84 sk; 24m. 165).

61) A királynő idejéből származó egyik felirat ezt mondja: A-ME-N KNME To-la-T, EST.UR.SZEKeK URa, MAT.AR,AKARA: 'Amén, ki nem t. .. hat, Estországok ura, Magyarok ura'. Írásjeleit közli 22m. 65.

62) A dunai magyar törzseket egyesítő Árpád apja, úgy látszik csak király helyettes volt, mert neve ALMUS: Élő Mása.. Miután azonban Árpád már királyi jogkört gyakorolt, ezért s krónikák uralkodósra való alkalmasságának igazolására megírták róla, hogy a sorsdöntő éjszakán, amikor ő fogantatott, anyja ágyához az égi isten közeledett madár alakjában. A krónikaírók azonnal hozzá is teszik a megfelelő következtetést: a anya ágyékából királyok, dicső uralkodók lesznek születendők. Az Álmos névben és Árpád isteni származására vonatkozó hagyományban az uralkodói jognak őshazai megfogalmazását kell látnunk.

63) Az európai magyar társadalomban is igen nagy szerepet játszott a vérségi jog, nemcsak a honegyesítés idején, hanem az egész középkoron át. Az utolsó Árpád-dinasztiabeli király halálakor az előkelők és az egyszerű nép sírva és zokogva szaggatta meg ruháit és kereste, hol találna még egy királyt a szentkirályok véréből. A vérségi mozzanat az öröklési jogban, az ági vagyonnal kapcsolatban a legújabb időkig megmaradt.

64) Újabb európai magyar párhuzam: a székelyek esküszövegében egészen a legújabb időkig szerepelt ez a formula" Esküszöm az élő Istenre"

65) A király névvel kapcsolatban helyénvaló jegyzetet írni. A szónak összetevő elemei: KARA ÉLŐ, a mai magyar nyelvben is használatos szavak, az etimológia tehát egészen világos. Éppen e tény miatt helytelenítenünk kell a finnugor nyelvészek véleményét, akik e fontos kultúrszavunkat is a szlávból kölcsönzött szónak minősítik. Mindjárt hozzá is fűzik a kommentárt: íme a bizonyíték, hogy az Árpád vezérrel bejövő magyarok nélkülözték az államvezetés fogalmait s mindezeket a szlávoktól tanulták el. A király és napkirály kifejezések tömeges előfordulása az Őshaza területén, évezredekkel a szláv nyelvek kialakulása előtt, azt bizonyítja, hogy a finnugor tudósok megállapításának éppen az ellenkezője igaz.

Tehát megfordítva kell a dolgot elképzelni: az első magyar néphullámok az Őshazából a Kárpát-medencébe már a Kr. e. évezredekben beérkeztek (olv. II. kötetünket) és a jóval később, utánuk betelepülő szláv népek a politikai, vallási és technikai kifejezéseket tőlük vették kölcsön, mert ez ő nyelvükben a vonatkozó fogalmak hiányoztak és számukra az államvezetés új dolog volt. Mi tanítottuk meg őket e művelődési elemekre. De mivel e szlávok szájtartása hangképzés közben olyan, hogy szótagos kiejtésre kevésbé alkalmas, különösen a szavak elején, ezért az eredeti magyar szavakból kihagyták a magánhangzók egy részét és az eltanult szavakat csonkított alakban iktatták nyelvükbe.

Náluk a magyar Kerálból, Királyból "kral" lett, éppen úgy mint a magyar Nádorból, Nagyúrból "nadur". Tovább is mehetünk, mert a latin Kaesar, Caesar és a német Kaiser szintén magyar szavak, a Kő - Ős - Úr elemekből, és ez is használatos volt a Őshazában. Szíria egyik királyának nevét, aki a magyar időkben uralkodott, a nem magyar tudósok is QAU-IS-ARU alakban írják át (129m. VI. 730). Királynak, Nádornak, Császárnak a nem-magyar nyelvekben nincs etimológiájuk, azok családtalanul szerepelnek szótárukban, a szavak ott egyszerűen csak vannak.

66) Ezzel kapcsolatban ismét érdemes az európai Magyarország hagyományaira utalni. A 9. század végén beérkező magyar csoportnál a legfőbb tisztség viselőjét arab mássalhangzós írásjelekkel lejegyzett forrásokban K-N-D-H nevezték, amit Kende alakban hangzósítanak, de jelentését nem derítették ki. Most megtudhatjuk, hogy ez a magas tisztség a királyi tisztség volt s Árpádékkal egy "kendős" király érkezett. Mivel e király előtt napkorongot vittek szimbólumként, egyúttal az is kiderül, hogy az európai kendős király is "napkirály" volt. A magyar történetnek egyik sokat vitatott problémája, hogy mi lett a sorsa e kendős napkirálynak és milyen körülmények között szállt át az ország vezetése Árpád családjára? - Az erdélyi magyar székelyek címerében is e nap, hold és s csillag szerepel, amit oda régi hagyományok alapján illesztettek be; tehát ők is "Napotthonnak" nevezték egykor országukat. Ezek a mozzanatok vitathatatlanul őshazai vonatkozásúak.

67) Hivatali minőségét Árpád is CURUL Kurul madárral jelezte, tehát ő is király volt, nem pedig "vezér", amint a latin Dux címet fordítani szokás. Megkockáztathatjuk azt a feltevést, hogy a 9. századi honegyesítés idején, a tulajdonképpeni királyt, a kendőst, a másodkirály (ALMOS: Élő mása) fia, azaz Árpád, e hatalom tényleges birtokában valahogyan elmozdította tisztségéből.

68) Az Árpáddal bejött magyarok, maga a vezér is, madártollat viseltek fejdíszként, aminek jelentését most már tudjuk: így fejezték ki népi hovatartozásukat. Mi mai utódok is szívesen tűzünk madártollat kalapunk pántlikájába s ezentúl már okát is ismerjük. Az idegenek is utánoznak bennünket, de ők nem tudják miért.

69) Újabb európai kapcsolat: Attila az Isten "ostora" volt és egyúttal az Est ura címet viselte, madara is ASTUR: Estur volt és monogramjában is ez a cím szerepelt.

69bis) Furcsa véletlen (véletlen?). hogy az európai magyar királyi korona is két korona egybe forrasztásából keletkezett és az is mindig az egész ország területi és nemzeti egységének minden magyarok összetartozásának volt jelképe.

70) Az európai Árpáddal Magyarországba érkezett előkelőségek között egyesek szintén párducbőrt terítettek vállukra. Sosem tudtuk, miért. Most látjuk, ezek voltak a nappapok szempapok vagy szemmémek (sámán). Személyneveink között szerepel Szemes, Szemere, Szemúr, kiknek ősei egykor ilyen előkelő papi tisztséget viseltek

71) Felmerülhet a gondolat, vajon s bukovinai magyarok csángó (SANG-HU) neve nem azt jelenti-e, hogy őket egykor mezopotámiai papok vezették lakóhelyükre?

72) Őshazai ,tudós' szavunkat a görögök is átvették és tudósaik nevét azzal alkották meg: HERO-DOTOS: Úri Tudós; THUKY-DIDES szintén egy sokat tudó ,tudós'.

73) A mének szerepét a közösség nevében végzett megtermékenyítésnek fogják fel és korakőkori maradványnak tekintik, amikor még nőközösségben élhettek elődeink. Errenézve egyik szerző a következő magyarázatot adja: In the course of time, this custom passed out of existence. No longer could the group take the place of god in the sacrament of sex. Yet it continued in a different form. What the group could not do as a whole with all the individuala participating in it, some individuals representing the group could still do for the god of generation. Instead of the entire group joining in promiscuous sexual union, certain individuals were selected by the group to exacute the act on behalf of the entire assemblage ( 75m. 70).

74) Az egyik papnő ilyen gyakorlati tanácsokat kapott főnöknőjétől: Undo thy garment, show him thy form, that he may be taken with thy beauty; be not ashamed, but deprive him of his soul. He perceivel thee, he is rushing toward thee, toward thee arrange thy garment; he is coming upon thee, receive him with every art of woman, ..and he will press thee to his breast. Az angol szerző hozzáteszi: I have softened a good deal the account of the seduction, which is described with , a sincerity and precision truly primitive (129m. III. 61-63)

75) AHA- AT-áN SeN- Ki Se Fu- TESE, NEK- EM TA-SAT.ak NATURAKKA (25m 173, utolsó sor). Az előadottakhoz irodalmi utalások: 103m. 227; 101m. 35, 59 sk; 40m. 121; 113m. 249 sk; 107m. 239; 3dm. 90; 85m. 51 sk; 91 m. 709; 115m. 140; 41m, 90; 47m. 86 sk és főleg és elsősorban 75m. 33, 54 sk, 63 sk, 67 sk, 70-től 75-ig. Egyes papnevek idővel férfi személynevekké lettek: Kálmán (Colomon), Jónás, János, Gáspár (Caspar), Menyhért; a zsidóknál Levi , Lövi, akiről feljegyezték, hogy Izraelben minden elsőszülött jogosan az övé volt (75m. 63)

76) E mondat írásjeleit egy angol szerző is feloldja, de nem egészen helyesen szavakba sem jól csoportosítja: EM HOSITU NTI KHIRSUTON (129m II.85)

77) Az európai magyar királyoknak is volt rituális futásuk koronázásuk alkalmával. Teljes díszben ők is fellovagoltak a koronázó dombra, bemutatkoztak a magyarok istenének a ott a világ négy tája felé egy-egy kardvágást tettek.

78) A hieroglifák hangzós átírása így:

1. T-A-SUR-AN(k)I R-A NAP-A-RA KeFe Te HOT-T aB-Fe. Ma

2. KET Ta-POR: SE-TeT ON-T, Po-T-H-AN U-A-T A-K-AR SAT-

3. -IR-UZ-NI. ES KET(?) Ta-POR Po-ToSU

4. SZIT-TET, F-A-Nto- SSAT. ARAKI RA NAP_ A-RA, ER-

5. Te- TEM M- AR HURU- KAT NAT ÚR- U- AS- AT.

6. ISTEN- Ne- K Ma IM-M-A-T MAT-SaT-oK MAR Ne Tu- Ka SAT- T- oK

79) Használt kútfőink: 23m. 19, b7, 102. 144, 146. 387 és római 206: 129m. 1. 183 sk; 54m. 27, 30 sk; 37m. 117. A sok név együtt: 23m. 435- 438. Egy helyütt, amidőn a papiruszt készítő írnok felsorolja Osiris neveit, ezt a bejegyzést olvassuk: MÁS SZeT-TEM-M U-SZI SA-K EM-UK-eM: Most szedtem össze sok emlékem. Hieroglifáit (23m. római 56) a kiadó tévesen olvassa.

80) Osiris tragédiáját az egyiptológusok nem a valóságnak megfelelően fogják fel, teste szétmetszéséről beszélnek. Osirist nem ölték meg, mint erről később szólni fogunk.

81) Az Amén-papok hatalmáról és az egész vallási mozgalomról minden kézikönyv bőven szól. Jó összefoglalást olvashatunk 87m..284 sk, 257, 264, 302; 120m. 64.

82) Hon szavunk nagy régiségét mutatja. hogy ez a szó a finnugor nyelvekben is megvan, rendszerint ház értelemben: finn Huone, eszt Höne, lapp Huona. Olv. 169m. 16; 17m. 117 sk: 164m. 217, 240.

Az Árpád nevet író három írásjelet a szaktudósok, nem tudták megnyugtatóan egyértelműen hangzósítani. A javasolt átírások ezek: AR-PHAx- AD, AR-PHAz-AD és AP?PAch-AD. Szerintünk e három írásjel mindegyike csak egy mássalhangzót jelöl, amelyek mindegyikéhez csak egy-egy magánhangzót kell fűzni az olvasásban. A jelen esetben tehát a névbe iktatott sziszegő hangokat (x, z, ch) ki kell hagyni és a jeleket így átírni: AR-Pa-aD vagy AR-Pa-aT, mai betűzéssel Árpád.

A Káldi vagy Keleti ország területe nem azonosítható a későbbi Szumerország területével. Utóbbi a Tigris és Eufrátesz közén terült el, attól e vonaltól délre, ahol a két folyó medre egymáshoz legközelebb halad, egészen a Perzsa-öböl akkori partjáig. A Perzsa-öböl az ókorban mintegy 200 kilométerrel beljebb nyomult a szárazföldbe, mint manapság és a két folyó külön torkolattal öntötte vizét a tengerbe. A jövendő Szumérország Kr. e. 5000 táján még lakatlan mocsárvilág volt, amiből itt- ott kezdtek kiemelkedni egyes hátságok. A területet aztán a két folyó hordaléka feltöltötte. Figyelemmel ezekre a földrajzi, kronológiai és történeti tényekre, az ókori történettudomány elvetette azt a régibb véleményt, amely szerint a neolitikus kultúra bölcsője Szumérország lett volna és onnan terjedt volna szét a világba. A neolitikus kultúrát ma már több helyen a Kr. e. VII. évezredből ismerjük, amikor még Szumer nem volt. Olv. Time, 1961 február 24. Ezt nekünk is tanácsos megjegyezni, mert a jelenlegi magyar és nemzetközi irodalom a régi nézet alapján sokszor több jelentőséget tulajdonít Szumérnek, mint amekkorával valóban bírt.

83) A Katal- Huyuk környékén végzett ásatásokról beszámolt a Montreal Star 1964 december 19. száma, ismertetve s British Institute of Archaeology jelentését (Anatolian Studies No. 41). V.ö. a Time 1961 február 24. számát.

84) Az Árpád királyságra olv. 81m. 41; 87m. 461. Az Encycl. Bibl. 317. oszlopa felsorolja a királyság hat említését a Bibliában. Ezek: 2K 18/34; 2K 19/13; IS 10/19; IS 36/19; IS 37/13 és JER 29/23. A királyságról minden nagyobb terjedelmű történeti munkában szó esik

85) Az európai Magyarországba irányult magyar népágról egy bizánci forrás azt mondja, hogy őket valamikor SAB- AR-TO-I AS-PHALO-I- nak nevezték. Vajon ebben a kifejezésben nem a Zab-Úr-Földi Ős- falvakból kiindult embereket kell látnunk?

86) Ideiktatjuk az eredeti szöveget: The unity ... of the greatest of the ancient civilizations of the world... and the relatively rapid diffusion of the civilization by the same Aryan race... significantly attests the essential unity of the world civilization and its diffusion from one original centre (180m. 175).

87) A mondat trónjeleit így olvastuk: a koronás személy UR, RA; bal fülére egy bot van rajzolva, de nem hosszú nyéllel, hanem csak úgy mint a rovás egyik P-je, mintegy útmutatásul, hogy az trónjelet nem ideografikusan botnak, hanem csak szókezdő hangjával, P-vel kell olvasnunk; nyomban utána következik a király jobb keze AD mozdulatban, amivel az eddig kibetűzött rész AR-P-AD. Ezután a figura bal karja következik a szokásos KARA értelemben; további feltűnő mozzanat, hogy a személy áll, ami a megelőző KARA befejező részét írja: ÁL, együtt KARA- Ál, vagyis Király. Végül a király jobb lába fejét abban a furcsa mozdulatban tartja, aminek hieroglifikus hangértéke ERMEN (25m. 57 No. 62 és ugyanott 68 No. 17) viszont másik lábával szabályosan a BE szótagot írja: Ermenben, Armeniben értelemben.

88) A kitűnő egyiptomi szakértő, W.B. Emery megállapította, hogy az észak-egyiptomi (huni) nép etnikailag és kultúra tekintetében azonos volt a dél- egyiptomi (magyar) néppel. Ez csak úgy lehetséges , ha azok közös forrásból származtak. Majd így szól: Modern scholars heve tended to ignore the possibility of conquest and immigration to both regions (északi és déli Egyiptom) from some hypothetical and as yet undisclosed area. But vast tracts of the Middle East and the Red Sea and East African coasts remain unexplored by the archaeologist, so that such a possibility must not be entirely ignored. Indeed, the existence of a third party whose cultural achievements were passed on independently to Egypt and Mesopotamia would best explain the common features and the fundamental differences of the two civilizations (59m. 31). A mai tudomány pontosan az Emery által megsejtett úton jár és talált eredményeket

89) A napisten nevét a szakemberek többféleképpen olvassák: SAMAS NAP ISTIM: Szemes Nap Isten: SIT NAP ISTIM: Sütő Nap Isten; PIR NAP ISTIM: Piros Nap Isten. amint 129m. III. 44. oldalon írt jegyzetében olvassuk. Akárhogyan forgatjuk a dolgot, mindig magyar értelem keletkezik.

90) Maspero írja: One would be inclined to regard it as representing an individual of a different race, a survival of some very ancient nation which had keld rule on the plains of the Euphrates before the arrival of the Sumerians or Semitic tribes, 129m. III. 57.

91) Kánaán és Fönícia lakosságát egyes tudósok a Kaukázusból és Iránból eredeztetik, mások viszont a délkelet-afrikai bevándorlást hangsúlyozzák (147m. 298). Az igazság az, hogy a lakosság kettős eredetű: előbb érkeztek a kaukázusi központból ideirányított árpádi magyarok, ezután , a Vörös-tenger mellől felkerekedett déli magyarok, amint ez a folyamat az egész Rögi Keleten általában ugyanilyen módon zajlott le. A kettős eredet a művészetben, a kétfajta írásgyakorlatban, a kettős királyságban is megfigyelhető. A vélemények tehát nem állnak egymással ellentétben, hanem egymást kiegészítik, csak éppen megfelelően kell azokat fogalmazni

92) A föniceieket, mint kezdetben minden ókori népet, jó darabig szemitáknak tartották. Ezt a véleményt az újabb történetírás elejtette (120m. 95, és 181. római 5). Utóbbi helyen idézett szerző szerint a feniceiek "árják, fajukban. beszédükben és írásukban egyaránt" Mi egy lépéssel továbbmegyünk és azt bizonyítjuk, hogy a feniceiek és kánaánbeliek magyar nyelvű népek voltak.

93) A XII. dinasztia idejéből származó egyik jelentés leírja, miként utaztak vakmerő vállalkozók Pontba. Az utasok a Vörös-tengeren mentek, útjuk nehéz volt: NEHES IT, hajójukat tépték a habok: TEPNEK HEBET (87m. 154 sk; 129m. II. 364 sk). Egy másik hasonló célú utazás szárazföldön történt és az utasok az etiópiai Nagy Tó királyának, TO-NOT-IR, országába igyekeztek. Útvonaluk egy ROHANU folyó völgyében vezetett (a mai RAHA valóban a TANA táján ered) és leírásukból a nem-magyar tudós ilyen részleteket közöl az eredeti fonetikát követő átírásában: ODA HALT, ADA BEHALT: .Oda hajt, oda behajt. (129m. 11. 362).

94) Idézetünk részlet abból a töredékes okmányból, amelyben Kramer professzor a vízözön meséjét olvassa. A szöveget a professzor eredeti fonetikával adja ábécés átírásban (114m. 98). Mi nem változtattunk az átíráson, sem a szótagok sorrendjén, hanem egyszerűen másképp tagoltuk azokat szavakba és a szükséges helyen kitettük a szókezdő H hangot. A professzor átírásához megjegyezni valónk csak annyi, hogy mi a 7-es sorszámot jelentő írásjelet nem ideogrammnak tekintjük, hanem a HET hangcsoport jelzésének, ami a ,jöhet' és ,gyühet' szavak írására szolgál. Hasonlóképpen nem tekintjük értelemmeghatározónak az 5. sor elején álló GIS (Kis) és a 7, sor elején álló UR, AR írásjelet. Szerintünk ebben a szövegben, legalábbis a közölt sorokban, nem a vízözön meséjét találjuk, hanem a szokásos gyarmatalapítást, amely kenyérmagvak elhintésével és házak építésével szokott kezdődni, mint ezt több histórikus leírja, köztük maga Kramer professzor is.

95) A képírással írt okmányt így elemezzük: a hal M alakra rajzott eleje MÁT, szeme AR, a nyakán lévő két párhuzamos vonás UT, orra OR, a három ovális jel többesben ÚR- ak, eddig: Magyar útur urak, szóval bevándorló emberek, utasok. A kéz KAT, a hal ANA, a kéz alatti ék EK: Katonák. A másik kéz KETE, a kezében lévő táska ONK, lejjebb merőleges helyzetben rajzolt ovális URU, mellette kis kör S, a láb AB, a láb mögött fegyver AA, a hal hegyesszöget alkotó farka S: Kettőnek orra sebes. A kép rajza a bekötött orral, eltört lábbal balesetet mutat; sugalmazza a szöveget.

96) A hieroglifák tankönyve szerint kezet fogó két személy ábrázolása barátság (friendship) fogadását jelenti (25m. 51 No. 1). Két személy egymáshoz kötözése a mezopotámiai képírásban is "friendship'", v.ö. 129m. ILI. 59, ahol Gilgames és ellenfelének összeláncolásáról van szó barátságkötés céljából.

97) A jelek feloldása: a szélső figura nyitott szája bármilyen szájjal történő cselekvést írhat, elsősorban evést: eszik, evett, egyen szavak valamelyikének első szótagját kell tehát választanunk; itt a szöveg az EGY hangcsoportot kívánja. A fej alatt lévő apró karikák az S jelét írják, azután a két kéz KET.ek jön, eddig tehát: Egyezkedtek. (De úgy is lehetne olvasni, hogy ,veszekedtek. A hal az ábrázolt módon (H)ANER, villás farka Sa, a középső figura fejdísze MA, alatta S és a gomb AR, tehát: Honúr s a Magyar. Majd hátának HANER és karjának AKARA értelme következik: Honurak ura. A középső figurán e tört láb felett két ovális jel többes számban UR.uk, az eltört rész TART, a láb AB, kétszer az ovális jel AR-RA, utána fekvő jel T, mellette kis kör Sa, a frakk felé eső rész talán a hátralévő G: Örökké tart a barátság.

98) Az írásjelek feloldása: a jobb kéz mutató mozdulata ES, EZ, a karperec UR, a karjával alkotott ék EK, balkarján a karperec RA, a marok Ma, a kézben tartott ONK szimbólum: Ez örökre miénk. A halember sapkája M, kopoltyújának vonásai UT, szeme AR, orra ORR, szakálla SZAKÁLL: Magyarország áll. Az övből kiálló két vonás 2, az öv UR, a hal AN, a farka eS, a tollakból alakított szárny MAT, a láb ABO: Két úrhonős matjából.

99) jobbkarját így olvassuk: amit a markával fog MAG, a karperec AR, a karjával alkotott ék EK, óriási csőre CS, szeme AR, fején levő tollak MAT, eddig: Magyarok gyarmata. A nyakán lévő dísz alakja ESER, felső karján karika RA, balkezében az ONK szimbólum, marka Ma, karperece AR, öve UR: Ez a Ra annak már ura. Szoknyáján lefelé haladó jelek többes számban HONURAK, e szoknya szélén haladó ugyanolyan HON jelek, két Iába AB-BA: Honurak honában.

100) pecsét képét közli 81m. 192. A szöveget jobbról balra haladva A szárnyas napkorong MAT-AR, alatta KEZEK: Magyarok ezek Az arc AR, az alak szárnyai MA. nőiessége NU, lába ABU: Arméniából. Az oldalon álló két figura arca AR, fülükhöz illesztett bot PAT, karja AKARA, alsó testük SEG, lábuk ismét ABU: Árpádok országából. Az írás további részét megközelítőleg sem tudjuk kivenni.

101) A pecséten a szárnyas szimbólum felső kis karikája S, alatta a nagyobb karika AR a két MAT szárny MATI: Gyarmati. A középső tengelyben lévő hegyes kő Ki, a rajta lévé gyűrű RA a láb L, mint hetita használatban mindig: Király. A jobbra és balra szimmetrikusan elhelyezett dísz THISZ (10), a szélső kombinált jel OR.Sz.AG: Tíz országa

102) A fej AR, a fülnél lévő bot PAT, a Személy tehát Árpád. A mutatásra emelt kéz IM, a könyöknél lévő vonalak UT, a másik kéz KAZ, ékszerűen hajló része EK: Imádkozik. Háta mögött egy marok MA, a hátrahajló bot ST: Most.

103) Az eredeti szöveg így hangzik: Be as it may, we find that at the dawn of the historic period Egypt was devided into the two rival kingdoms of the North and the South, both ruled by a royal house and aristocracy of the same race and both known traditionally as the ,Followers of Horus', the demigods of Manetho's history

104) Az irodalomban még nincs tisztázva, hogy tulajdonképpen ki egyesítette a két Egyiptomot: Ménes, Narmer vagy Hor-Aha. Többen úgy vélik, hogy e nevek ugyanazt a királyt jelölik meg, csupán más és más minőségét hangsúlyozzák. A vita a mi munkánk szempontjából nem lényeges.

105) Unfortunately, our knowledge of the archaic hieroglyphs is so limited that reliable translation of the invaluable texts is at present beyond our power and we can pick out odd words and groups which give us only the vaguest interpretations (59m. 59).

106) Hall, aki a csatahelyek említését átvizsgálta, a KHADE NETER ütközetet hitelesnek tekinti és így fordítja angolra: The God's slaughter és hozzáteszi, az a hely, ahol Horus megölte Anut (87m. 93), vagyis a déli király megölte a hun királyt. A szerző a NETER: Nagyúr szót ,király' helyett ,isten' értelemben fordítja. Ez nyilván tévedés, éppen úgy, mint az a beállítás, amely szerint a hun királyt megölték volna.

107) A szöveget középről, a bajusz alakú jellel kiindulva, lefelé olvassuk, oszlopokként, előbb balra haladva. Első oszlop: SAT-URA MENT; második oszlop: Ma-SAROK.P.ESERE; 3. oszlopban a kútágas: ESER.AAT; ezután a középtől jobbfelé, a kutyával kezdődő oszlop: ANU-UBEN; az utolsó oszlop kerete értelemmeghatározó ,vár', a benne lévő jelek: Ma.T-UR PEKER-iTette.

108) A szarvak APA, a két szem MA.k, a száj rajza AR, a fül MESTER, hangzósítva: A főmagyar most úr. 219

109) A képírásos szövegnek az a része, ahol kutyák vannak ábrázolva, megismétlődik az európai hunok egyik korábban tárgyalt emlékén. A kutyák azon is egy kerek alakú tárgyra illesztik jobb lábukat.

110) A madár-komplexum madara ,A király'. A madár lába emberi kéz alakjára rajzolva, beszorított marka M, kezében tartott eszköz EN, az orr ORR, szakálla KAPES, füle MESTER. A madár másik lába S, alatta 6 SERIT legyező egy téglalap alakú T testbe ágyazva.

111) Csúcsokba fésült hajcsomója sS, apróra rajzolt kerek szemei eS.ek, hal alakú fekvő teste AN, a nagy orr OR, alatta a lólábféle KAPES hieroglifa; együtt: Az északi Honúr képe ez.

112) A hun király félholtra verése a magyarok győzelmének hosszú századok alatt szimbóluma maradt s a verés emlékünnepeként egy napot kalendáriumukba iktattak. Ezen az évfordulón a hunokat újra meg szokták verni. Le féte de frapper les ANOU commémorait cette prise de possession brutale, - írja egyik francia egyiptológusunk, 128m. 13. - A Ménes tábla ama jelenetét, amelyen Ménes a hun királyt összeveri, a thébai Mén-királyok utóbb aranyból is elkészíttették és nyakukba függesztve használták, mint lll. A- Mén. Nem-Hét király is tette. Valahányszor déli magyar Mén-királyok ültek Egyiptom kettős trónján, az ősi fegyvertényt tüntetőleg emlegették, mint az uralkodásra való jogosultságuk egyik érvét.

113) A here, herék, heréi egyiptomi használatban minden kétséget kizárólag a testiculust jelenti, éppen úgy mint mai magyar szóhasználatunkban. Az egyiptomi hieroglifák tankönyvében e férfi szerv pontos rajzát látjuk és hangértékét a magyarul nem tudó Sir Wallis Budge így írja ábécével: KHERUI és hozzátesszi ,male organs' (25m. 59 No. 94). Nincs tehát félreértésről szó.

114) A fontos szöveg átírása balról jobbra haladva így: TeSZ-NeK AGY-éK.A-A-Ba HEN T-eSNeK KES-eK-eT. Értelemmeghatározó: KU.ERE.S.UK. eM-eSZi A T-USU. Értelemmeghatározó: HUSbóI való. K-A-AN-Ná-áT éS Ne-Ki AB-áB-áK Me-Kö-Ti-K. A kanna öntöző berendezés! Osiris kiherélését (castratio) említi 57m. 82.

115) Az Egyiptomi Biblia idevágó szövegét így fordítják angolra: I am Thoth and I have come each day into the city of KHERIAH.

l have tied the cordage and I have set in good order the MAKHENT boat (23m. 624). MAKHENT: megkente; a Boat nem hajó, hanem olaj.

116) Az Egyiptomi Bibliában: It is the phallus of Ra wherewhit he was united to himself (23m. 95). - Osirist Thot gyógyította meg: 57m. 82. - idézet az Egyiptomi Bibliából: Thy heart (az írásjel szerint AB.oT: A bot. Ezt a szót az angolok bizonyos eufemizmussal mindig a szív- szóval fordítják) is stabilized upon that which supported it, and thy breast is as it was formerly; thy nose is firmly fixed with life end power, thou lívest, and thou art renewed. .. (23m. 623). A sebeiből való felgyógyulást más szavakkal is olvassuk (23m. római 68).

117) Osiris halálával kapcsolatban a régibb források nem azt mondják, hogy megölték, hanem azt. hogy MEKHAT: .Meghalt. (87m. 9), tehát természetes halállal múlt ki, és hogy -sírtak- felette (35m. 164. 168), ami egyúttal szójáték a király Osír nevével.

118) A Tudóhoz, miután istenné lett, úgy imádkoztak, mint a hun király gyermekéhez: . . . the god Thot, the son of ANER coming forth from ANERT (Honuri Ta) (23m. 405). A Tudó azonban magát déli magyarnak tartotta, mint az alább idézendő szövegből kiderül.

119) A királykisasszony sátra felett látunk egy bekerítő vonalat, aminek hieroglifikus értéke éppen PEKHER, és ami bekeríti a teheneket TEHENÜK. A kisasszonyt bekeretező tábla UTU, e hölgy maga, mint asszony SA, alatta a téglalap Te, az alkalmatosság, amin hozzák, egy szer vagy eszköz SER, a hosszú derékszögű tartó AAT. Szavakba tagolva és hangzósítva: Megkérte hunnak utolsó testvérét.

120) Sir Wallis Budge igy fordítja angolra a szöveget: What then is this? It is Osiris when he goeth intu Tattu and findet there the Soul of Ra; there the one god embraceth the other, and divine souls spring into being within the divine Twin-Gods.

121) Az oldalági rokonságot megjelölő ,sógor' szónál meg, kell állnunk. A szó ötezer évvel ezelőtti előfordulása a magyar szótárban meglepetés, hiszen eddig mindenkinek az volt a meggyőződése, hogy a német nyelvből kölcsönöztük és a Schwagernek lenne szolgai átvétele. Pedig a végén lévő ,er, ar, úr' miatt gyanúval élhetnénk, hogy mégsem az. Most már világos, hogy sógor magyar szó. Mivel a német nyelv a magyar után három vagy három és félezer évvel később kezdett kialakulni, amikor a magyarok elei már régen Európában laktak, nyilvánvalónak látszik, hogy a kölcsönzés ezúttal is fordított irányban történt: a németek vették kölcsön a szót mitőlünk. Így a már-már hosszúra nyúlt "magyar kölcsönszavak a németben" című jegyzékünkre egy további fontos adatot írhatunk fel.

122) A szöveget 23m. 629 munkájából vesszük. Olvasása: az élet szimbólum ONK, két oldalán UAS, többesben UASok, adó helyzetben lévő kőz AD, AT: Honősöket. A felemelt jobb kéz A, a nagy csőrű madár a Tudó szimbóluma: A Tudó, királyi kendője NEMSET, nyakéke USEKH, két darabra rajzolt vállszalagja Te-Te: Nemzetté összekötötte. Rövid nadrágja SZENT, bika farka BAK, lába áBA: Szent békében.

123) Modern sholars have put forward at least a dozen contradictory hypotheses on the matter. The Hyksos have been asserted to have been Canaanites, Elamites, Hittites, Accadians, Scythians. ... (Manethot szerint föniceiek)...on the problem therefore still remains unsolved, and the origin of the Hyksos is a mysteious as ever,- írja 129m. IV. 76sk.

124) II. Ramásról Maspero azt írja, meghódította a Vörös-tenger vidékét, Szíriát, Médiát, Perzsiát, Baktrianát és Indiát; azután: on his return journey through the deserts of Scythia reached the Don (Thanais), where, on the shore of the Maeotic Sea, he left a number of his soldiers, whose descendants afterwards peopled Colchis. It was even alleged that he had ventured into Europe, but that the lack of provisions and the inclemency of the climate had prevented him from advencing further than Thrace. He returned to Egypt after an absence of nine years, and after having set up on his homeward journey statues and stelae everywhere in commemoration of his victories, 129m. V. 246. Ez a történet nagyon elgondolkoztató minden magyar őstörténész számára!

125) A két azonos pecsét olvasása a jobbszélen kezdődik és az írásjelek összekapcsolása szerint halad bal felé. Kövessük a jobban látható G figurát. A kinyújtott kézzel tartott jelek felülről lefelé: a majdnem ovális ER, a kettős w-hez hasonló jel eS, a szarvhoz hasonló jel APA, a mutatásra emelt ujj AS, AZ, folytatódik az ágakkal ékesített koronával AGU, majd az arccal RA: Erős apa az Ég Ura. A figurához hozzáépül az anya jelét mutató eszköz AN, a kisebb ember arca AR, UR, az ökörfej AK, attól balra egy majdnem ovális AR, a hegyes tűeke áT, a két párhuzamos dupla vonás IS, a mutatásra emelt ujj AS, AZ, alatta ,egy fog rajza FOGA, együtt: Honúr karját is az fogja. A képen valóban karon fogja az Ég Ura a Honurat.

Ezután vissza kell térni a még el nem olvasott részre, kezdve ismét a jobb szélen és bal felé haladva. A kinyújtott kar alatt lévő jelek: a kör RA, a szárny MA, alatta e w-hez hasonló jel S, eddig ,Ramás'. Tovább lejjebb három egymáshoz sokban hasonló jel: a vonalakkal beárnyékolt kör Ke, a majdnem ovális RA, a hegyes tüske áT: ,Kerált'. A következő majdnem ovális ER, EL, a tüske Ti, az ékjel ráhelyezve P (?), a következő majdnem ovális OR, a tüske Ta: ,Eltiporta', együtt, Ramás királyt eltiporta. A vers utolsó sora: a központi alak saruja helyett szereplő jel Se, annak folytatása a láb BE, a másik saru helyén szereplő jel ismét eS, a látható harmadik lábon ezúttal saru van LO, a nyelv alakjára szabott kötény- féle áN, az egymást fonó két kar KETKAR, a hátrafelé hajló bot SET: Sebes lován kit keresett. A majdnem azonos kivitelű C pecsét segíti a szöveg jeleinek tisztázását.

126) Olv.81m. 75 sk, 116. Nagy figyelmet kell fordítanunk arra a gyakorlatra amely a hűbérúr és hűbéres közti viszonyt szerződéssel szabályozza. A dolgot azért is részleteztük, mert csak ennek keretében érthető meg a bibliai Ószövetségben hosszan és sokat szereplő, de soha nem tisztázott asszír zsidó viszony, amiről második kötetünkben részletesebben szólunk.

Az idézett munkák jegyzéke

A szerzők neve előtt álló szám az illető munka rövidített megnevezése. A jegyzetekben az utalásokat ezekkel a mutatószámokkal adjuk. Például: 5m 72 az ötödik szám alatt megnevezett munka 72. lapját jelenti; 129m IV. 76 sk az idézett munka negyedik kötetere utal. a 76. és következő oldalra.

1m. ADAM Kari: The Christ of faith. The christology of the Church. New York. 1962.

2m. ALBRIGHT W. F.; The archaeology of Palestine. London, 1960.

3m. ARBERRY A. J.: The legacy of Persia. Oxford, 1953.

4m. Art [L'J du livre á nos jours. Bibliothéque Nationale. Parts, 1951.

5m. BARATH Tibor: A magyar állam adóügye 1605-1648. Budapest, 1930, Kny. Századok.

6m. BARATH Tibor: Kolozsvár-Klausenburg. das Herz Siebenbürgen. Kolozsvár, 1944.

7m. BÁRCZI Géza: A magyar nyelv életrajza. Budapest, 1963.

8m. BÁRCZI Géza: A magyar szókincs eredete. Budapest, 1958.

9m. BÁTHORY László: Összehasonlító nyelvtudomány és a szumírok. Magyar Szemle. Sao Paulo, 1954, 1955.

10m. BAYLEY Harold: The lost language of symbolism. 2 vol. London, 1912.

11m. BEIGBEDER Olivier: Le symbolique. Paris, 1957.

12m. BEKE Ödön: A cseremiszek (márik) népköltészete és szokásai. I Budapest, 1951.

13m. BENDEFY László: Kunmagyaria. A kaukázusi magyarság története. Amerikai Magyar Hang, New York, 1955.

14m. BERTHELOT André: L'Asie ancienne centrale et sud-orientale d'aprés Ptolémée. Paris, 1930.

15m. BIRKET-SM1TH Kaj: The path of culture. A general ethnology. Madison and Milwaukee, 1965.

16m. BOBULA Ida: A sumér-magyar rokonság kérdése. Buenos Aires, 1961.

17m. BOBULA Ida: Sumerian affiliations. A plea for reconsideration. Washington, 1951.

18m. BOUILLET M. N.: Dictionnaire classique de l'Antiquité secrée et profáné. 2 vol. Paris, 1841.

19m. BOUSOUET G. H.: Les Serbéres. Paris, 1957.

20m. BOWMAN John: Early civilizations. The universal history of the world, vol. I. New York, 1966.

21m. BRANSTON Brian: The lost gods of England. London, 1957.

22m. BRODRICK M. MORTON A : A concise dictionary of Egyptian archaeology, London. 1922.

23m. BUDGE E. A. Wallís: The Book of the Dead, London, 1956.

24m. BUDGE E. A. Wallis: The Book of the Dead. The hieroglíphic transcript of the papyrus of Ani. the translation into English and an introduction. New York, 1960.

25m. BUDGE E. A. Wallis: Egyptian language, Easy lessons in Egyptian hieroglyphics wlth sign list. London, 1958,

26m. CERAM C. W.: A hetiták regénye. Hegyi Márton fordítása, Budapest, 1964.

27m. CERAM C. W.: The secret of the Hittites. New York, 1956.

28m. CÉSAR: La guerre des Gaules. Par Maurice Rat. 2 vol. Paris, 1955.

29m. CHADWICK John: The decipherment of Línear B. Cambridge, 1958.

30m. CHAMBERLAIN Houston Stewart: Die Grundlagen des neunzehnten Jahrhunderts, 2 Bde. München, 1938.

31m. CHARLES-PICARD Gilbert et Colette: La vie quotidienne á Carthage au temps d'Hannibal. IIIe siécle avant Jésus-Christ. Paris, 1958.

32m. CHIERA Edward: They wrote on clay. The Babylonian tablets speak today. Chicago, 1956.

33m. CHILDE Gordon: The Danube in pre-history. Oxford, 1929.

34m. CHILDE Gordon: The pre-hitstory of European society. London, 1958.

35m. CHILDE Gordon: What happened in history. Edinburgh, 1954.

36m. CIHAR C. etc.: Symbolae ad studia Orientis pertinentes Frederico Hrozny didicatae quas ediderunt. Pars prima. Praha, 1949,

37m. CLARK R. T. Rundle: Myth and symbol in anclent Egypt. London, 1959.

38m. CLEATOR P. E.: Lost languages. New York, 1961.

39m. COLÉ Sonia: The prehistory of East Africa. London, 1954. Újabb bővített kiadása 39m. bis, 1965.

40m. CONTENAU G.: La civilisation des Hittites et des Hurrites du Mitanni. Paris, 1948.

41m. COOK Stanley: An introduction to the Bible. London, 1954.

42m. COTTRELL Leonard: The anvil of civllízatron. New York, 1957.

43m. COTTRELL Leonard: The bull of Minos. London, 1956.

44m. CSALLANY Dezső: A székely-magyar rovásírás történetéhez. Budapest, 1966. Kny. Archaeologiai Értesítő.

45m. CZEGLÉDY Károly: 4-9. századi népmozgalmak a steppén. Budapest, 1954.

46m. DAUZAT Albert: La toponymie francaise. Paris, 1946.

47m. DAVIES A. Powell: Ten Commandments. New York, 1956.

48m. DAVIES S.: Race relations in ancient Egypt Greek, Egyptian, Hebrew. Roman. London, 1951.

49m. DE BURGH W. G.: The Legacy of the Ancient World. Vol. I. London, 1955.

50m. DE VOS Michel: Histoire de la Yougoslavie. Paris, 1955.

51m. DESROCHES-NOBLECOURT Christiane: Tutenkamen. Life and death of a pharaoh. New York, 1965.

52m. DORESSE Jean: L'empire du Prétre-Jean. L'Ethiopie antique. L'Ethiopie médiévaie. 2 vol. Paris, 1957.

53m. DOWSON John: A classical dictionary of Hindu mythology and religion, geography, history and literature, London, 1953.

54m. EDWARDS t. E. S.: The pyramids of Egypt. London, 1955.

55m. Egypte (L'). Encyclopédie par l'image. Paris, 1930.

56m. Egyptian art. Guide to collections. New York, 1962.

57m. Egyptian mythology. New York, s.d.

58m. Egyptian wall paintings from tombs and temples. New York, 1962.

59m. EMERY Watter: Archalc Egypt. Edinburgh, 1961.

60m. Encyclopaedia Biblica. A critical dictionary of the literary, pofiticai and rellgious history, the archaeology and natural history of the Bible. 4 vol. London, 1899-1903.

61m. EPSTEIN Isidore: Judaism. A historical presentation. London. 1960.

62m. FEHÉR M. Jenő: Képek a magyar sámáninkvizíciók történetéből. Warren, Ohio, 1967.

63m. FERENCZY Endre: A magyar föld népeinek története a honfoglalásig. Budapest, 1958.

64m. FETTICH Nándor: A szilágysomlyói kincs. Budapest, 1932.

65m. FETTICH Nándor: La trouvaille de tombe princiére hunnique á Szeged-Nagyszéksós. Budapest. 1953.

66m. FIL1P Jan: A kelta civilizáció és öröksége. Horváth Ferenc fordítása. Budapest, 1966.

67m. FLAVIUS Josephus: A zsidók története, XI-XX, könyv. Fordította Révay József. Budapest, 1966.

68m. FOKOS-FUCHS D. R.: Volksdichtung der Komi [Syrjánen). Gesammelt und herausgegeben von. Budapest. 1951.

69m. FRANKFURT Henry: The birth of civilization in the Near East. New York, 1956.

70m. FRASER James George: Adonis, Attis, Osiris. 2 vol, New York, 1961.

71m. FRIEDMANN Georges: Fin du peuple Juif? Paris, 1965.

72m. GAER Joseph: How the great religions began. New York. 1956.

73m. GHIRSHMAN R.: Iran from the earliest times to the Istamic conquest. Bungay, 1954.

74m. GILGAMES, Ékírásos akkád eposzok. Fordította Rákos Sándor. Budapest, 1960.

75m. GOLDBERG B, Z.: The sacred fire. The history of sex in religion, New York, 1962.

76m. GONDA J.: A sanskrit reader. Utrecht, 1935.

77m. GOSZTONYI Kálmán: Művelődéstörténeti és nyelvtudományi egyeztetések. Ahogy Lehet. Paris, 1959.

78m. GOURVIL Francis: Langue et littérature bretonnes Paris, 1952

79m. GROOT Gerard, J.: The prehistory of Japan. New York, 1951.

80m. GROUSSET René: L'empire des steppes. Attila, Gengis-Khan, Tamerlan. Paris, 1952.

81m. GURNEY O. R.: The Hittites, Bungay. 1964.

82m. GYŰRFFY György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Budapest, 1948.

83m. GYORFFY György: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról kortársak és krónikások híradásai. Budapest, 1958.

84m. GYÖRFFY György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, A-CS. Budapest, 1963.

85m. HABERLANDT Michael: Ethnology. London, 1920.

86m. HAJDÚ Péter: Finnugor népek és nyelvek. Budapest, 1962.

87m. HALL H. R.: The ancient history of the Near East from the earliest times to the battle of Salamis. London, 1952.

88m. HAMBIS Louis: La Sibérie. Paris, 1957.

89m. HAMPEL József: A régibb középkor emlékei Magyarhonban. II. rész. Budapest, 1897,

90m. HARRISON R. K.: Teach yourself Hebrew, London, 1955.

91m. HAWKES Jacquetta, WOOLLEY Leo nard: Prehistory and the beginnings of civilization New York, 1963.

92m. HENNING VON DER OSTEN Hans Die Welt der Perser. Stuttgart. 1956

93m. HERING Elisabeth: Az írás rejtélye Vajda Endre fordítása. Budapesl 1966.

94m. HERODOTOS: History. 2 vol. Every Man's Library 405. 40S. London, 1949

95m. HERODOTOS: The histories. Trac Aubrey de Selincourt, Edinburgh 1961.

96m. HIGOUNET Charles: L'écriture. Paris, 1959.

97m. Holy Bible (The), King James version. Cleveland-New York, s.d.

98m. Holy Bible (The). London, 1949.

99m. HOMER: The Odyssey. Translated by George Hebert Palmer. New York, 1962.

100m. HOMER: The Iliad. Translated by Alston Hurd Chase and Willlam G. Perry Jr. New York, 1960.

101m. HOOKE S, H.: Babylonian and Assyrian religion. London, 1953.

102m. HUBERT Henry: Les Celtes. 2 vol. Paris, 1950.

103m. HUS Alain: Les Etrusques. Peuple secret. Paris, 1957.

104m. ISPAY Ferenc: Magyar föld- és néprajz. Cleveland. 1958.

105m. JACOBI Bernbard: Templomok és paloták. Borzsák István fordítása. Budapest, 1966.

106m. JAHN Hugó: Hand composition. New York, 1947.

107m. JAMES E. O.: Prehistoric religion. A study in prehistoric archaeology. London, 1957.

108m. JAMES T. G. H.: Sculptures Egyptiennes. Collection d'Art UNESCO. S.I.. s.d.

109m. Jewish people (The). Past and present. Vol. I. New York, 1946.

110m. KITTO H. D. E.: The Greeks. Edinburgh. 1956.

111m. Korán (The). Ed. J. M. Rodwell, New York. 1953,

112m. KRAIAERT Wilfried. etc.: Atlas zur Gescbichte der deutschen Ostsiediung. Berlin, s. d.

113m. KRAMER Sámuel Noah: Twenty-five firsts in man's recorded history, From tbe tablets of Sumer. Indian Hills, 1956.

I14m. KRAMER Sámuel Noah: Sumerian mythology. New York, 1961.

115m. KRAMER Sámuel Noah: The Sumerians. Their history, culture and character. Chicago, 1964.

116m. KROHN Gyula: A finnugor népek pogány Istentisztelete. Fordította Bar Aladár. Budapest, 1908

117m. LASZLÖ Gyula: Őstörténetünk legkorábbi szakaszai. A finnugor őstörténet régészeti emlékei a Szovjetföldön. Budapest, 1961.

118m. LIGETI Lajos (szerk): A magyarsag őstörténete, Budapest, 1943.

119m. LIPIN L , BELOV A.: Az ékirás regenye. Oroszból fordította Borzsák István. Budapest, 1956.

120m. LISSNER Ivar: The living past. Translated from German by J. Maxwell Brownjohn. New York, 1957.

I21m. LLOYD Seton: Foundations in the dust. Bristol, 1955.

122m. LLOYD Seton: Early Anatolia. London. 1956.

123m. LUKÁCSY Kristóf: A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakóhelye. Kolozsvár, 1870, utánnyomás 1957.

124m. LUKMAN Niel Clausen: Skjoldunge and skiflinge. Hunnen- und Herulen-könige in ostnordischer Überlieferung. Koebenhaven, 1943.

125m. Magyar (A) őstörténet kérdései. A Magyar Nyelvtudományi Társaság vitaülése 1953 december 1. Budapest 1955.

126m. Magyarország helységnévtára, 1944 Budapest, 1944.

127m. Magyarországtól (A) elcsatolt területek községeinek és városainak névjegyzéke, 1944. Budapest, 1944.

128m. MARQUES-RIVIERE Jean: Histoire des doctrines ésothériques. Paris, 1950

129m. MASPERO G.: History of Egyip: Chaldea, Syria, Babilónia and Assyria 6 vol. London, s.d.

130m. MASSON-OURSEL Paul, etc.: Ancient India and Indian civilizatlon. London 1951.

I31m. MATZ Friedrich: Kréta, Mykene, Trója. Die minoische und die homerische Welt. Stuttgart, 1956.

132m. MEAD Margaret: Coming of age in Samoa, New York, 1956.

I33m. MEILLET A,: Les langues dans l'Europe nouvelle. Paris, 1923.

I34m. MELICH János: Dolgozatok II. Budapest, 1963.

135m. MELLOY Camille: Suomi ou le bonheur de Finlande, Paris, s.d.

I36m. MÉSZÁROS Gyula: Kelet-Európa nép-története: chattiak és skythák. 2. füzet. Szeged, 1938.

137m. MÉSZÁROS Gyula: A másfél ezeresztendős magyar nemzet. New York, s.d.

I38m. MOLEM: L'lran ancien. Paris, 1965.

I39m. MONGAIT A. L: Archaeology in the USSR. London, 1961,

140m. MONTÉT Pierre: La vie quatidienne en Egypt au temps des Ramsés. XIIIe-XIIe siécles avant J. C. Paris, 1946.

141m. MOÓR Elemér: A nyelvtudomány mint az ős- és néptörténet forrástudománya, Budapest, 1963.

I42m. MOSCAT1 S.: Histoire et la civilisation des peuples Sémitiques. Paris, 1955.

143m. MOSCATI Sabatino: The face of the Ancient Orient. A panorama of Near Eastern civilizations in pre-classical times. New York, 1962.

144m. MUNKÁCSY Bernát, KÁLMÁN Béla: Manysi (vogul) népköltési gyűjtemény. 111/2: Medveének. Budapest, 1952.

145m. NÉMETH Gyula: A nagyszentmiklósi kincs feliratai. Budapest, 1932.

146m. NÉMETH Gyula (szerk.): Attila és hunjai. Budapest, 1940.

147m. NEUBERT Ottó: The valley of the kings. London. 1957.

148m. NOUGAYROLL Jean, AYNARD J, M.; La Mésopotamie. Paris, 1965.

149m. PADANY1 Viktor: Dentumagyaria. Buenos Aires, 1963.

150m. PALLOTTINO M.: The Etruscans. London, 1955.

151m. PARDUCZ Mihály: Denkmáler der Sarmatenzeit Ungarns. Bd 111. Budapest, 1950.

152m. PiTTARD Eugéne: Les races et l'histoire. introduction ethnologique a l'histoire. Paris, 1953.

153m. RAGOZIN Jénáidé A.: Chaldea from the earliest times to the rise of Assyria. London, 1896.

154m. RENOU Louis: Histoire de la langue sanscrite. Paris-Lyon, 1956.

155m. BICE Tamara Talbot: The Scythians. London, 1963.

156m. BÓHE1M Géza: Hungarian and Vogul mythology. New York, 1954.

157m. ROTH Léon: La pensée juive. facteur de civilisation. Paris, 1954.

158m. Sainte-Bible (La). Version compléte d'aprés les textes originaux par les moines de Maredsous. Brain-le-Comte. 1950.

159m. SAKS Edgár V.: Aesti. An analysis of an ancient European civilization. Montreal, 1960.

160m. SCHMÖCKEL Hartmut: Ur. Assur und Babylon. Dreí Jahrtausende im Zwischenstromtand. Stuttgart. 1955.

161m. SCHMÖCKEL Hartmut: Das Land Sumer. Stuttgart. 1956.

162m. SEBESTYÉN Gyula: A magyar rovásírás hiteles emlékei. Budapest. 1915.

163m. SEVIN Heinrich: Die Gebiden. München, 1955.

I64m. SOMOGYI Ede: Szumírok és magyarok. Budapest. 1903.

165m. STEFFENSEN James L.: Ancient Greece. The universal history of the world, vol. II. New York, 1966.

166m. SWEET Henry: The history of language. London. 1930.

167m. SZENTPÉTERY Emericus [ed,]: Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. 2 tom. Budapest, 1937, 1938.

168m. SZÖLLÖSY Sándor: Szittyák, hunok, avarok, magyarok. Schloss Teising, Germany, s.d.

169m. Tájékoztató, 1961. Tagjai számára kiadja a Szumir-Magyar Tudományos Társaság. Buenos Aires, 1961.

170m. THOMAS Edith B. (szerk.): Archaologische Funde in Ungarn. Budapest, 187m. 1956.

171m. THUKYDIDES: The history of the Peloponnesian war. Everyman's Library, 455. London, 1952.

172m. Tutankhamun treasures. Trésors de Toutankhamon. Montreal, 1964.

173m. ÚJVÁRI Péter (szerk.): Zsidó lexikon. Budapest, 1929.

174m. UNDI Mária: Hungarian fancy needlework and weaving. Budapest, s.d,

175m. Ungarn. Das Antlitz einer Nation. 191 m. Budapest. 1940.

176m. UNGNAD Arthur: Grammatik des Akkadisohen mit Obungsbuch. München, 192m. 1949.

177m. UXBOND F. A.: Munda - Magyar - Maori. An Indian link between antipodes. New tracks of Hungarian origins. London, 1928.

178m. VAMBERY Ármin: A magyarság bölcsőjénél. A magyar-török rokonság kezdete és fejlődése. Budapest, 1914.

179m. VERCOUTTER Jean: L'Egypte ancienne. Paris, 1957.

180m. WADDELL L. A.r Egyptian civilization, Its Sumerian origin and real chronology and Sumerian origin of Egyiptian hierogliphs. London, 1930.

181m. WADDELL L. A.: The Indo-Sumerian seals deciphered. Discovering Sumerians of Indus Valley as Phoenicians, Barats, Goths, etc., famous Vedic Aryans, 3100-2300 B C. London. 1925.

182m. WADDELL L. A.: The Phoenician origin of Britons, Scots and Anglo-Saxons. London, 1924.

183m. WADDELL L. A.: A Sumer-Aryan dictionary. Part 1: A-F. London, 1927.

184m. WILLETTS R. F.: Cretan cults and festivals. London, 1962,

185m. WOOLLEY Leonard: A forgotten kingdom, London, 1953.

186m. WOOLLEY Leonard: Ur of the Chaldees. London, 1954.

187m. ZAMAROVSKY Vojtech: Kezdetben volt Sumér. Csorba Lajos fordítása. Budapest. 1966.

188m. ZSIRAI Miklós: A finnugorság ismertetése. Budapest, 1963.

189m. AFRICA. Countries of the Nile. The National Geographic Magazine, October 1963.

190m. BRION Marcel: La résurrection des villes mortes. Vol. II: Asie Centrale, Afrique, Proche-Orient. Paris, 1959.

191m. BRYANT Jacob: A new system or analysis of ancient mythology. Vol. IV. London, 1807.

192m. BUDGE E, A. Wallis: The Gods of the Egyptians, Vol. II. New York, 1904 (Reprint 1969).

193m. BUDGE E. A. Wallis: A history of Egypt. Vol. I-VIII. Osterhout, The Netherlands, 1902 (Reprint 1968).

194m. CARY A. - WARMINGTON E. H.: The ancient explorers. London, 1929.

195m. CSÖKE Sándor: A sumér ősnyelvtől a magyar előnyelvig, New York. 1969.

196m. DAVIDSON Basil: The lost cities of Africa. Boston, 1970.

197m. DAVIES Nina M.; Picture writing in Ancient Egypt. London, 1958.

198m. DAWSON Christopher: The age of Gods. Boston, 1928.

199m. GARDINER Sír Alán: Egyptian grammar. An introduction to the study of hieroglyphs. London. 1969.

200m. GARDINER Alan H.: Ancient Egyptian onomastica. Text: Vol. I-II Plates: Vol. III. Oxford. 1968.

201m. GORDON Cyrus H.: Forgotten scripts. New York, 1968.

202m. HEVESY Wilhelm von: a 177m. jelzésű, UXBOND álnéven írt munka szerzője.

203m. A Kazár Birodalom bomlása. Északi Vártán (Svédország) c. folyóirat 1970 augusztusi számában.

204m. KEPHART Calvin: Races of mankind. Their origin and migration. New York, 1960.

205m. KÉZDI-VASARHELYI Zoltán: Elő-Azsia és a Párthus Birodalom története. Túrán c. folyóiratban (Argentína), 1969-1970. évf.

206m. KOSIDOWSKI Zenon: Bibliai történetek. Fordította Varsányi István. Budapest. 1968.

207m. MONTET Pierre: Eternal Egypt. Translated by Doreen Weightman. New York, 1964.

208m. MOSCATI Sabatino: Ancient Semitic civilizations. New York, 1960.

209m. PETRIE W. M. Flinders: Egypt and Israel. London, 1912.

210m. PETRIE Flinders: Wisdom of the Egyptians. Vol. LXIII. London, 1940.

211m. R1EFSTAHL Elisabeth: Thebes in the time of Amenhotep III. Norman, U.S.A., 1964.

212m. SAKS Edgar V.: Esto-Europa. A treatise on the Finno-Ugric primary civilization. Montreal. 1966.

213m. SCHURÉ Édouard: Les grands initiés. Paris, 1960 (1ére éd. 1889).

214m. SCRAMUZZA Vincent M, - MACKENDRICK Paul L.: The Ancient World. New York, 1964.

215m. T. F. K.: Strong reasons. S. L.. 1941. (A British-lsrael gondolat fejtegetése) .

216m. TCHERIKOVER Victor: Hellenistlc civilization and the Jews. Transiated by S. Applebaum, Philadelphia, 1959.

217m. TOYNBEE Arnold J.: Greek historical thought. New York. 1962.

218m. WRIGHT G. Ernest: The Bible and the Ancient Near East. New York, 1965,

219m. ZAKAR András: A sumér nyelvről. Északi Vártán, 1970 okt.

220m. ROUX Georges: Ancient Iraq. Cleveland, 1964,

221m. MEEK Theophile James: Hebrew origins. New York, 1960.

222m. BUDGE E. A. Wallis: A history of Ethiopia, Nubia and Abyssinia. Oosterhout, 1970.

223m. DAVIDSON Basil: Africa in history. New York, 1969,

224m. RAWLINSON H, G.: India, A short cultural history. London. 1948.

225m. HAMBIS Louis: La Haute-Asie. Paris, 1953,

226m. BACON Edward (ed.): Vanished civilizations. New York, 1967.

227m. BARÁTH Tibor: L'histoire en Hongrie, 1867-1955, Paris, 1936 (Extr. de la Revue historique].

228m. WARD John: The sacred beetle. Egyptian scrabs in art and history. San Diego, 1902 (Reprint).

229m. DEL BUSTO DUTHURBURU Jósé Antonio: Peru Pre-lncaico. Lima (1971).

230m. PIGGOTT Stuart: Prehistoric India. London. 1952.

231m. VAN SETERS John: The Hyksos. London, 1966,

232m. MONTGOMERY McGOVERN William: The early empires of Central Asia A study of the Scythians and Huns and the part they played in world history. Chapel Hill, N.C., 1939. .

233m. PETIT Paul: Précis d'histoire ancienne. Paris, 1971, .

234m. DONNE T. E.: Moeurs et coutumes des Maoris. Parts, 1938,

235m. WARMINGTON B. H.: Carthage. Paris. 1964.

236m. CONTENAU G.: La civilisation d'Assur et de Babylon. Paris, 1951.

237m. KALLAY Ferenc: A pogány magyarok vallása. New York, 1971 (az 1861. évi kiadás utánnyomása).

238m. WINCHELL Alexander: Preadamites or a demonstration of the existence of men before Adam. Chicago. 1890.

239m. KÉZDY-VÁSARHELYI DE KÉZD Béla von: Lebt Attilas Blut noch weiter in europáischen Geschlechtern? Extr. du Recueil du 7e Congrés International des Sciences Généalogique et Héraldique, 1964.

240m. NIEL Fernand: Dolmens et menhirs. Paris, 1958.

241m. DIÓSZEGI Vilmos (szerk.): Az ősi magyar hitvilág. Budapest, 1971.

242m. WATERBOLK H. T.: Food production in prehistoric Europe. The spread oi farming. Science, Vol. 162, No 3858, December 6, 1968.

243m. GLOCK Th.: Stenographische Werte in der altungarischen Schrift, SA. von Korrespondenzblatt, amtl. Zeitschrift des kgl. Stenographiscben Landesamts zu Dresden, Nr. 7, 1916.

244m. NEMES VÁRADI imre: Mérlegen. Garfield, N.J.. 1969.

245m. HOOD M.S.F.: The Tartaria tablets. Scientific American, May 1968.

246m. CHAUVIRÉ Roger: Histoire de l'lrlande. Paris, 1949.

247m. Dictionnaire des communes. France métropolitaine, Algérie, départements d'outre-mer, territoires d'outre-mer. Paris, 1956.

248m. REANEY P. H.: The origin of English place-names. London. 1961.

249m. La Bretagne. Paris, 1934.

250m. BLOCH Raymond: The Etruscans London, 1958.

251m. THEVENOT Emilé: Histoire des Gaulois. Paris, 1949. Ugyan e munka bővített kiadása 1971-ből: 251m. bis.

252m. REISS Sámuel: The rise of words and their meanings. New York. 1950

253m. God's Commonwealths, British and American. By "The Roadbuilder" Toronto. 1928.

254m. RUDNAY Egyed: Attila trilógia. I-III k. Bruxelles, 1964-1966.

255m. Az ezeréves Magyarország. Budapest, 1940.

256m. BOURNIOUEL Camille: Irlande. S L 1955.

257m. GERMAIN Gábriel: Homere. Paris 1958.

258m. GILLIARD Charles: Histoire de Suisse Paris, 1949.

259m. HAWKES Jacquetta and Christopher Prehistoric Britain. London, 1958

260m. OEBTWIG Siegfríed: Elsüllyedt városok. Borzsák István fordítása. Budapest, 1965.

261m. BENDEFY László: A magyarság és Középkelet. Budapest, 1945.

262m. LINTON Ralpb: The tree of cluture New York, 1958.

263m. MERTZ Barbara: Temples, tombs and hieroglyphs. The story of Egyptoiogy New York, 1965.

264m. KŰR Géza: Etruszk-magyar nyelvrokonság. Warren, 1962.

265m. HURÉ Jean: Histoire de la Sicilie Paris, 1957.

266m. KÚR Géza: Amit az etruszkok beszélnek. Warren, 1964.

267m. LEVEEL Pierre: Histoire de la Touraine. Paris, 1956.

268m. BRADE-BIRKS S. Graham: Archaeology. London. 1953.

269m. HORVÁTH Ferenc (szerk.): Vas megye. Helytörténeti tanulmányok. Szombathely, 1958.