Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rudnay Egyed: Attila Trilogia - KIFORGATOTT TÉNYEK, ELHALLGATOTT IGAZSÁGOK és NÉHÁNY VALÓSÁG 2

2011.10.11

A világ kultúráinak. egyedüli forrása a szumr. A szumir birodalom maga úgy olvadt fel Babilónia, Assyria, Mittania, Fenicia, Palestina kohójában mint arany olvad választóvízben. Egyiptom, Görögország, nyomukban az egész világgal, ragyogását kizárólag annak a fénynek köszönheti, mely a szumiroktól jutott reájuk.

Ezzel a kultúrával kezdődik a világ műveltségének története, de nem a műveltségé. Ásatások, nyomok, itt, ott, már régebben létezett műveltségeket is feltártak. Olyanokat, melyek nyomtalanul tűntek el. Vagyis az a borzalmas összeomlás, mely Európát a római birodalom elpusztulásával érte, nem példa nélküli. De nem példa nélküli újabb felemelkedése sem. Ahogy a szumirok Mezopotámiát a semmiből emelték a magasba, ugyanúgy emelték fel magyar őseink Európát a semmiből. Ahogy a szumirokkal egyidőben élt, sőt őket megelőzö kultúrák a semmibe tűntek, ugyanúgy tűnt a semmibe honfoglalásunkat megelőző és akkor már nem létezett európai kultúrák valamennyije is. A rómait a gót invázió, egyetlen örökös visszhagyása nélkül pusztította el. Ha nem hagy vissza könyveket, műtárgyakat és honfoglalásunkkor még fennállott épületeket, utakat, azt sem tudnánk róla, hogy létezett. Nagy Karolyé teljesen meddő volt, a görög, szaracén még élt, de nem bizonyultak értékállóknak. Szintén elpusztultak.

Ahogy a szumirok Mezopotámiában, őseink sem találtak, sem Pannóniában, sem Közép-Európában semmiféle kultúrára sem. Ahogy a szumirók, a messze északról, valahonnan a Sárga folyó környékéről hozott kultúrájukat tették a világ összes kultúráinak kiindulópontjává, úgy tették őseink. Ugyanúgy a messze északról, valahonnan ugyanannak a Sárga folyónak környékéről hozott kultúrájukat az európai kultúra megteremtőjévé tették109.

Csak őseink honfoglalása bírta Európának nomáddá vált lakosságát letelepedésre. Csak arra kezdik sárral tapasztott, faragatlan fából álló gunyhóikat meg barlanglakásaikat ismét házakra cserélni és csak arra térnek vissza az írásbeliségre. Azonban századok teltek el míg a polgárok is házakhoz jutottak és újabb századok míg a nép is. Első építkezési tevékenységük várak emelésében merül ki. De mintha mindent újra kellett volna felfedezniök, további századoknak míg elérték a Kr.e. 2-ik évezred tökélyét - miben is, Visegráddal a magyarság, nemcsak kezdeményező volt, de megelőzte korát.

Európa politikai mérlege is lópóst tart a műveltségnek ilyen fejlődésével.

A tőlünk emeltek, első pillanattól kezdve vitatták maguk számára a kezdeményezés dicsősségét ás hogy eltüntessék múltunkat alakult a néhai római szent birodalom. Mely azonban 1807-ig maradt olyan üresség, melynek császárai csak másra támaszkodva bírtak hatalommal. Elsőül a pápaságot próbálták politikai céljaik szolgálatába fogni, mit csak a magyar koronához kapcsolt egyházi jogok tettek lehetetlenné. Rötszekálu Frigyes (1147-1190) figyelme fordult először Olaszország felé és unokája, II. Frigyes (1215-1250}, hozzájutván Sziciliához, már német hazája felé sem nézett. II. Rudolf (1552-1612) megpróbálta hatalmát Csehországra helyezni, mi ugyanolyan kevés sikerrel járt, mint II. Frigyes próbálkozása Olaszországgal, mit az is bizonyít, hogy bármilyen nagy is volt V. Károly (1519-I556) spanyol hatalma, mégsem tudta az európai vezetőszerepet maga számára biztosítani. Az csak azzal állandósult kezükben, hogy megszerezték 1526-ban a magyar koronát. Vagyis bármennyire hatalom és tekintély nélküliek is voltak a Habsburgok mint német császárok, koronánk birtokában világnak leghatalmasabb és tekintélyesebb uralkodóivá váltak és bármennyire is nevezték birodalmukat németnek majd osztráknak, kizárólag Magyarország ragyogott benne. XIII Lajos francia király (1643-I7I5) kezdte Európa vezetését elvitatni a Habsburgoktól. Franciaország soha semmiben sem vett részt Európa építésében, mindig ellenségeivel tartott, így vezetőszerepét az egyetlen dologra alapította mivel kérkedhetett, nyelvére. Nyelve latinra alapított műnyelv, melyet megtanulni nagyon, nagyon nehéz, tökélyre vinni csak nagyon hosszas tanulással lehet. Így iskoláik tanidejének legnagyobb részét nyelv tanítására fordítják, mi pedig rovására megy a komoly tudományoknak. Legmagasabb osztályaik műveltségét kizárólag a nyelv karakterizálja110. Felmagasztalására Richelieu 1635-ben akadémiát alapított, mely azóta formálja, változtatja és közönséges emberek számára megközelíthetetlenné teszi. Hogy rá ne jöjjenek, hogy Európa felépítésében nincs érdeme, sőt ő volt mindig rombolója, mesés múltakat talált ki mindazoknak a népeknek, melyeknek hozzá hasonlóan nem volt részük alkotásban, mivel azután a maga követőivé és dicsérőivé tette őket s eltudta fogadtatni az egész nyugattal, hogy Európa történelmével csak a francia forradalom óta érdemes foglalkozni111. Így bekövetkezett az a furcsa helyzet, hogy bár a nyugatiak foglalkoznak más világrészek népeinek legősibb történelmével is, Európa történelméből még egyetemi tanáraikat sem érdekli visszamenőleg más, mint Franciaországé meg Angliáé. A többieké pedig jó, ha a leg utóbbi 100-150 évé, az is csak Franciaország tálalása szerint, Magyarországé - mert hiszen az ellen megy az egész - meg egyáltalán nem. Németország ezt a helyzetet mindig szívesen nézte, mert eltakarta, hogy csak rajtunk keresztül és csak általunk emelkedett nagyra. Magyarjaink pedig kik a nyugat "felvilágosítását" tűzték célul, azoknál csak mosolyt meg lenézést váltanak ki és mert tudás hiánya miatt, még udvariaskodó állításainkat is hihetetleneknek tartják. Miattuk sütik reánk a chovinizmus bélyegét. Csak rontjuk vele hírünket és nem javítjuk.

Alkotó szerepünkért kellett minket elpusztítaniok Trianonban és nem háborús viselkedésünkért avagy igazság keresésből. És a miatt lehetetlen akár meggyőzéssel, akár barátsággal, de még aláfekvéssel sem a többi népet megnyernünk.

___________

JEGYZETEK ÉS KÚTFŐK.
KIFORGATOTT TÉNYEK ELHALLGATOTT IGAZSÁGOK ÉS NÉHÁNY VALÓSÁG.

1 Biztosan egyben államokat csak közös múltjuk és annak ápolása tartja. Ezt megértve, a nemzetközi történetírás saját történetük gyenge oldalait, másoknak dicsőségeit elhallgatja és az eseményeket ebben a keretben azután saját előnyére formálja. Így már ezer éve belekerültünk egy ellenünk irányított "történelmi pergőtűz központjába, mely mai napig sem szűnt meg. A trianoni béke diktátumoknak nem terület-veszteségeink legszomorúbb eredményei, hanem az, hogy történészeink minthacsak mindent jobban tudnának egykorban élt krónikásoknál, átgázolva kútfőkön, figyelmen kívül hagyva még ellenfeleink reánk előnyös megállapításait is, nekik való udvarlásból, magyar múltunknak, vele öntudatunknak, tehát jövőnknek bomlasztóvá váltak. Szétestünk. De ezért a szétesésért azoknak a történészeinknek meg államférfiainknak kellene a vádlottak padjára kerülniök, kik "elfogulatlanság" jelszó hangoztatása mellett elfogultabbak legádázabb ellenségeinknél is.

2 S. Hédin, Steln Aurél, Halász Gyula szakmunkáin kívül, mai újságírói riportok sem mellőzik mongol kézbe került területeken, kulturtevékenységünknek általuk elpusztított múltját keleti török őseink művének állítani, pl. Ivor Montagu, Mongolie rouge, Basil Davidson, Turkestan vivant, Julliard kiadások, Paris 1958 és 1959 stb. Neve ellenére Külső Mongolia török maradt. Kitűnő ismertetője Gábori Miklósnak "Napfényes Mongólia" 1961-ben Budapesten megjelent könyve. Ezt a fiatal tudóst a magyar kormány küldte oda. Lelkes kutató, kitűnő megfigyelő, megnyerő író, kinek minden szaván meglátszik mennyire ragaszkodik a hazai röghöz és jólesik egyszer olyan könyvhöz is jutni, melynek nemcsak szavai magyaroké de érzése is. Idekinn leszoktunk róla. Mi a könyvben elsősorban kapja meg az olvasót, az a biztonság, melylyel gazdag vagy szegény, asszony vagy leány, öreg vagy fiatal ezek között a "barbárok" között közlekedhet. Próbálnák csak meg azt "művelt" nyugatunkon rendőri védelem nélkül. Itt annak védelme alatt több bűntény történik, mint ott egy év alatt rendőrség nélkül. Gáborinak sikerült Külső Mongóliának azoknak az északi vadászai közé is eljutnia, kik között odavalók sem jártak soha. Nemcsak szokásaikban, de nevükben is őseink mert ujguroknak nevezik még mindig magukat. Fegyverük még nyíl, kalapácsuk réncsontból készül és vendégszeretetük... egyszóval magyarok. Gáborinak még ősi táltosaink saman ruhájából is sikerült egyet elhoznia. Az egyetlen miről világ tud.

3 Dr. Farkas a Bécsben megjelenő Vasárnapi Levél XVI, évf. 7-8 száma 189 oldalán terelte figyelmemet gr. Teleki Pál és Czettler Jenő ilyen állításaira. Mentségük, hogy bár egyetemi tanárok, egyikük sem történész, mivel szemben súlyosbító körülmény, hogy bár nem történészek mégis hozzászólnak történelmi kérdéseihez.

4 Sackur 11-18 oldalak.

5 Dr. Ernst Heydenreich, Handbuch der praktischen Genealogie, Leipzig 1913, I. 198, 202 stb. oo.

6 Sackur előbb idézett könyvén kívül valamennyi vártörténeti munka, élükön a legújabbal, Piperével (Burgenkunde). Kik mást írnak chovinizmusból teszik és alapot nélkülöző feltevések. Nem érdektelen felemlíteni Viollet-le-Duc többkötetes munkáját, Dictionaire raisonné de l'architecture francaise, melyben úgy írja le az antik Róma hadigépeit mintha azokkal személyes ismeretségben állott volna, pedig se leírásuk, sem legkisebb darabjuk sem maradt reánk. Ezzel azonban azt a hitet kelti, mintha a francia nemzet közvetlen utóda lenne a római birodalomnak, mi alighanem célja is volt. Párhuzamos esete az 1826-ban született német Scheffelé. 1857-ben megjelent Ekkehard regényében a honfoglalásunkkori német barlanglakások meg odúk kastélyokká szélesednek, melyekben delnők körül előkelő lovagok és kényes apródok teljesítenek szolgálatot. Közli minden állításának kútfőjét, mely közléseknek bájuk, hogy nem arra az időre vonatkoznak melyre használja azokat. Közben természetesen nem feledkezve meg kalandozó őseinket egészen hamis és igen rosszindulatú színben feltüntetni. De mert Scheffel volt az első ki a valóság látszatát tudta kelteni akkori német műveltségnek mikor nem létezett, annak ellenére, hogy regénye nem nagy irodalmi értékű, nemességet és számtalan szobrot kapott; Könyve kiadásainak száma meghaladja a 250-et és még mindig fogy. Ami németéknél Scheffel franciaknál Viollet-le-Ducön kívül Brion is Attila életrajzával.

7 Történik fölég német telepítésekkel kapcsolatban. Erdő közé kényszerítésük annak a szomorú tapasztalatnak volt eredménye, hogy az első telepesek faluról falura járva, azok lakóit kiverték, birtokba vették templomaikat, felélték készleteiket, azután továbbállottak, pusztításaikat másutt folytatni. (Ernyey József megállapításai, A magyarországi német költészet függelékében). Hitler igényéinek erkölcsi alapja sem volt dicsőbb.

8 Pertz, IV. k. -(o. Gesta abbatum Lobiensum 954-ről "a Duna partján laknak régiek, de a tulajdonképeni Magyarországot újak lakják", 129 o. Ademari historiarum Llber III. 35-ik sor "mit miután megtett (szent Adalbert) alázatosan a magyaroknak arra a területére ment, melyet fehérnek neveznek megkülönböztetésül attól, melyet feketének. Hol a nép olyan sötétbőrű, milyenek az etiópiaiak", Miután pedig jól tudjuk, hogy szent Adalbert a csehektől ment őseink közé, az hogy odamenet át kellett mennie a feketék országán, jól rámutat annak helyére, néhai felvidékünkre. 1913-ban egy nagy és előkelő francia szálloda igazgatója megtudván, hogy Magyarországból érkezem, megkérdezte nyugodt volt- e a tenger... Így nem lehet csodálni, ha az akkori krónikás a "fekete" elnevezésről jogosnak vélte lakóitok ilyen színezésével tarkíthatni híradását. És csak emigránsainkkal való személyes érintkezésnek köszönhetjük, hogy a belgák kihagyták tankönyveikből, hogy arcszínünk sárga. Köszönhetjük a "mongoloid" elnevezésnek. A 853 oldalon, 48-ik sor "a küldöttek egyszerre indultak a két különböző Magyarországba és csak a feketébe érkezve váltak ketté." Erre az északi, vagyis "fekete" Magyarországra már honfoglalásunkat megelőző egyházi írásokban is rátalálunk, pl. II. Jenő pápa (824-827) felhívja Tudun fejedelmet templomok emelésére (Eugen P. ad Chag. ann. 826). Tudunról pedig krónikáik sorban megírjak, hogy fajunkbeli volt, anélkül, hogy egyszer is avarnak mondanák - mit utóbb mégis ráfogtak, csakhogy más múltat adhassanak néhai felvidékünknek. Azután 863-ban, kivétel nélkül, valamennyi nyugati keresztény krónika örömmel jelenti, hogy európai "hun" nép már összességében megtért. Ki másról lehetne szó? De nem lehet már azért sem, mert ennek a népnek kapcsolatára is rátalálunk Tudunhoz Salzburgban azzal, hogy úgy 803-ban mint 811-ben szerepel a Szent Péter Testvériség tagjai között (Ann. Mettens 803, Ann. Einhardi 811, Verbruderungsbuch von St. Peter, ed. v. Karajan 36.3.797) Ezeket as adatokat Dümmler sem mellőzi, kl leszögezi azt is, hogy az Ann. Alamann. Elnhard. még 822-ben is beszél Felsö Pannóniának ezekről a lakóiról. Ezek az adatok néhai felvidékünknek azokra a lakóira mutatnak, kik 795-ben Achenben megtértek így azokra kiket krónikáink kunoknak neveznek, kik azután a kijevi csata eredményeképpen elvegyültek az Árpád vezetése alatt odaérkező Volga kanyarbeli pogány "fehér" őseinkkel, mi megmagyarázza honnan kaptuk és kiktől kereszténységünket, mert miket német térítőkről, Piligrimröl, Brúnóról írnak utolsó szóig kitalált mese. Azonban a katolicizmus keleti szárnyához tartoztunk mi érthetővé teszi Pertz idézett kötetének 41-ik sorában olvashatókat "István magyar király erélylyel, erőszakkal és fegyverrel harcban iparkodott fekete Magyarországot az igazi hit számára megnyerni", mi másképp érthetetlen lenne. Szent István "igazi" kifejezés alatt a kereszténység nyugati szárnyát értette, míg pogány" alatt annak keleti szárnyát, annak ellenére, hogy egyformán volt keresztény mindkettő. Mi alatta lefolyt csak hatalmi harc volt, semmi más. Koppán, Ajtony s más lázadások nem Voltak mások mint felkelések a magyar szabadságért, A "feketék" hadi téren is szerepelnek, nyugati " krónikákban. Hinkmar érsek 862-ben egy ismeretlen "unger" ellenség betöréséről beszél. Első esete mikor nyugatiak nem "hun"-nak nevezik fajunkat, hanem. "hungorus" -nak, "magyar"-nak. Mégsem valószínű, hogy ez a csapat, mint Hóman feltételezi, Levédiából lovagolt volna Reimsig, mi Hinkmár érseknek volt residentiája. Ezek az "unger"-ek nyugati írásokban, honfoglalásunkat előzően másutt is feltűnnek. Ezek pedig olyan kétségtelen adatok, melyeknek székelyekre vonatkozását csak olyan második "hun"-nak nevezhető pannóniai néppel lehetne vita tárgyává tenni, melyre vonatkoztathatók lennének mindezek az adatok, melyeket ha magyar történészeink elis hallgatnak, az akkori nyugati krónikák említenek, Pertz közöl és a magyarfaló Dümmler sem hallgat el. A 862 évi kirándulás alighanem már a honfoglalás előkészítésének volt egyik mozzanata. Kikémlelését szolgálta az ellenségek, Érdekes azonban hogy Tudun népének újabb említése 862-ben csak ezt a hadi kalandozót követi. Az ugyanolyan ráeszmélése volt a nyugatnak létezésükre mint most történő ráeszmélésük arra, hogy Magyarország nem Ausztria. [A 8. lábjegyzet a szövegben nem található. Sz.]

9 A magyar honfoglalás kútfői Budapest 1900, 110-156 oo. Idetartozik az a Káldi krónikából vett, de valamennyi krónikánkban ismételt mondat is, melyet 497 oldalán közöl: "ex Hunis tria millia, qui profuge interfugium erepti de prelio Crumheldino in campum Chiglemezei se colligere procurarunt. Vagyis, hogy azokból a hunokból, kik túlélték Krumhild csatáját 3000 a Sziklamezőn talált új otthonra. Mindenki tévedett volna, csak Hunfalvynak (Hunsdorfer) lenne igaza? Ki azt írja Magyar Ethymológia köyvében hogy a székelyek Attila eredete mese?

10 Fettich, 52 o. "a blatniciai lelet még a magyarok előtt került az országba", ábrája a C táblán, gyönyörű fokossal, a XXXIL. táblán a veleckei lelet Beregben, az LI - LII - LIII. táblákon a galgóci lelet gyönyörű tarsonylemezzel, az LV táblán Szolyván (Bereg) a galgócival rokon tarsonylemez, az LXXII - LXXIII táblákon lévő beregszászi leletek a Meotisz vidék traditióit őrzik, mi őseinknek volt otthona, a C táblán a kiscsepcsényi lelet Turócból származik. Fettich a 111 oldalán említi hogy Eisner egy harcosról tesz említést lóval, csonka részeit bemutatja a CIX táblán nyitrazsámbokréti leletben sarkantyún kívűl, fokosra találtak, Nagy Géza az Archaeológiai értesítő 1913 évf. 252 oldalán arról a turócmegyei leletről ír, melyet Eisner "Slovensko v praveku" könyvében a XCVI táblán közöl, kiemelve hogy fokosok és sarkantyúk jellemzik. Az Országos Levéltár törzsanyagában fekszik egy felsorolás a turócmegyei Zaturcha határában levő 3 dombbal összefüggő emlékekről. Sírokból előkerültek holttestek, kelet felé fordult fejjel fajunkra jellegzetes fegyverekkel, fokosokkal, lándzsákkal és sarkantyúkkal. Ugyanúgy tűntek el mint a turóci fabiblia rovásírásával. 1862-ben Szabó Károly még tud róla, Jerney János a Tudománytár 1840 évfolyamában még értekezett róla, azonban nemcsak a fabiblia, de még a Tudománytárnak az a száma is eltűnt melyben as értekezés megjelent! Újabb archaeológiai lapok birtokában bizonyára még erősen lehetne, ezt a felsorolást bővíteni - különösen, ha nem fogadjuk el szláv eredetűnek az olyan leleteket, melyek kizárólag fajunk fegyverzetét tartalmazzak. Három dolgot kell különös képen figyelembe venni ; 1./ ebből a korból egész Középeurópából nem ismerünk nyugatiakat érintő annyi művészi fémleletet mennyit felsoroltunk - szlávot meg egyetlen egyet sem, 2./ mi keveset nyugatról ismerünk, csak őseink művészetének utánzása és távolról sem ér fel ezeknek művészi szintjével, 3./ kétségtelen, hogy néhai felvidékünk csak Csák Máténak 1321 évi halála után vált az ország intoger részévé, így vajon hogy kerülhettek volna oda a magyar múlttal összefüggő leletek, ha nem fajunkbeliek lettek volna őslakói. Most pedig koronakép Zemplénben kiásták a legpompásabb vezérsírt, melyben talált tárgyak bizonyítják, hogy Almos vezér sírjára találtak. Hogyan temethették . volna oda, ha az nem Tudun országa lett volna. De hallgat is róla a mai hatolom!

11 Minden lexikonunk és felvidékkel foglalkozó írásunk fennakad rajta anélkül hogy akár a mi, akar a csehek történészei keresnék magyarázatát.

12 Nem tudunk sem munkára hivatkozni, sem képet közölni, mert sem "Az osztrák magyar monarchia írásban és képben" sem Malonyay pompás munkája a magyar népművészetről, sem Magyarország vármegyéi és városai nagyszabású milléniumi kiadás, sem egyetlen más munka vagy folyóirat sem foglalkozik velük. Hatásos eszköz volt a magyar tudat kiölésére néhai felvidékünk népéből, külön múlt keltésére a magyar nyelvű elemben, egyúttal bizonyítéka annak hová vezet ha olyan uralkodócsalád kerül az ország élére, mely elakarja pusztítani és hová vezet, ha olyanokra hallgat, kik ilyen uralkodócsaládnak trónrakerülését támogatják. Ezeket csak látni lehetett, vagy pedig összevásárolni a mai hatalom legszebb turisztikai kiadványait.

13 Malonyay népművészetről írt könyvében értekezik a székelységnek ezekről a házairól.

14 F. IV/1, 21 o., IV/3, 547 o., V/2, 491 o., VI/1, 184 o.

15 F. IV/3. 336,382, VI/2, 292 oo. T.R. 7 [?]., Századok 1875, 160 o.

16 Névtelen XVIII. feje Tokajnál, XVIII. fej. Boldva mellett, XXI. fej. Szerencs mellett, Sárvárt és Diósgyőrött, XXXII. fej. a Mátra erdejében Pata várát, XXXIV. fej. Zólyom erdőben köböl és fából torlaszokat emeltek, azonkívül a Garam mellett Bars és Pusztihrad várakat, XXXVII. fej. őröket rak Sempte, Galgóc várakba és az ország határait Boronáig és Sóvárig tűzi ki. Magában csak Csongrád vára nem fordul észak, hanem Erdély felé, vagyis Attilának azon ottmaradt, Edömérrel Sziklamezőre vissza nem tért népe felé - tehát ugyancsak székelyek felé. Névtelenünket igazoljak mai napig fennálló romok meg dűlő és helynevek - mintahogy csak azokban a részeiben támadható, melyekről nem maradtak pozitív bizonyítékok, mert azok mindenben, mindig neki és nem támadóinak adnak igazat. Névtelenünk Trencsén meg Baan várakat is felsorolja azok között, melyekbe Árpád őröket rakott. Készakarva hagytam ki említésüket. Mindkét várat magyar vezérek hódították vissza morváktól - helyesebben szászoktól - , de sziklamezeiek részére, így az odarakott őröknek már sziklamezeiekből kellett állaniok. Hol feküdt Borona meg Sóvár, nem tudhatjuk, azonban nem feküdhettek feljebb a Karácsonyi vonal kiindulási pontjánál, vagyis a Dudvagh és Kiskárpátok érintkezésénél. Utóbbi kétségtelen helyét csak néhai sóbánya nyoma határozhatná meg.

17 Századok 1901;, XXXV. évf. 1039 o.

18 Kézai I. könyv, II. fej. 6 [?]. Hitelesíti Ademari Historiarum liber III., Pertz IV. 131 o. 4l sor, ki megírja, hogy Szent István háborút viselt "fekete" Magyarország ellen.

19 Bogomér, Szoboszló fia, Századok 1880, Ernyey József, Oroszlánkő vara és urai, Emlékkönyv Fejérpataky László életének 60-ik ünnepére, Budapest 1917, Budatini levéltár, Letopic Matice Slov. 1867, 68 évf., Székely oklvt. I. 7? Történeti Szemle 1916, 307, 308 oo. Miért, miért nem, Hóman Bogomért, kit állandóan Bagómérnak ír, I. 558 oldalán Ludány nemzetségbelinek mondja és a trencséni megyék élére állítja, de ki is hagyta a névmutatóból! Ezzel elfogadja hitelesnek a Ludány nemzetségnek azokat az írásait, melyekről már számtalanszor kimutatták, hogy hamisak. Még Karácsonyi is azzal kezdi tárgyalni, az ősi nemzetségekről írt munkájában ennek a nemzetségnek múltját "szomorú nemzetség annyi hamisítás kiséri múltját". Hómant az zavarta meg, hogy a Divék nemzetségbeli Bogomér Trencsént is bírta. Kérdés, melyből telekista ideológiával nem lehet kilábolni.

20 Dedek Crescens, Nyitravármegye története, a Magyarország vármegyei és városai milenaris sorozatban, Nyitravármegye kötetben, 495 o. Ahogy szövegében, úgy térképein is átgázol Hóman tényeken. I. k. 144 oldalnál levőn alig tüntet fel valamit is a Duna és Tisza felett lakottnak, a 208 oldalon levőn ezt a határt Pozsony, Nyitra, Bars, Hont, Gömör és Ung várakig terjeszti fel de a többit ott is áthatolhatatlan erdőségnek ábrázolja. Ha úgy lett volna, egy nem létező népnek kellett volna létesítenie azt a dél felé forduló védelmi vonalat, melyről Karácsonyi ír és Árpádnak lakatlan erdők felé emelnie egyetlen védvonalát, őseinknek pedig a Volga kanyarból kellett volna odajárniok ezekbe a lakatlan erdőségekbe, hogy odahelyezzék azokat a nagyszerű tárgyakat, melyek folytatólag, mai napig napfényre kerülnek, odacipelniük halottaikat és erdőségek közepébe kellett volna, előbb II. Andrásnak, majd IV. Bélának erdőirtásokat meg telepítéseket elrendelniük. Kérdésünk vajon milyen sorsot szánt Hóman annak a nagyszámú írott emléknek, mely szerinte lakatlan erdőségeknek lakóiról emlékeznek meg? Milyent szán a számtalan ottlétezett régi, honfoglalás előtti régi várnak? Milyent a nyitradivéki templomnak, Európa egyik legrégibbjének stb. stb. A 96-ik oldalhoz mellékelt térképen, figyelmen kívül hagyva a Kárpátok hegyláncait, horvátokat meg bolgárokat telepit oda, mint összefüggő egészeket, mikor még maga Bíborban született Konstantin is csak fehér horvát szigetekről beszél, azokról is csak a Kárpátoktól északra. Bolgárok pedig sohasem lépték át a Kárpátokat északi irányban. Clemenceau mellett, Hóman az első ki nem értette meg a Kárpátok jelentőségét.

21 Mályusz 178 oldal.

22 F. V/2, 403, Vl/1, 243 oo.

23 Hogy pedig IV. Béla mennyire veszélyeztetve látta hatalmát úgy dél mint észak felé, bizonyítja, hogy bár északon már. tulajdonában volt Árvának megközelíthetetlen vára, egy délről félt ellenség ellen, attól mindenesetre északra, de Árvától délre, Turócnak árva-liptói sarkába, alig másfél járásnyi területen, a már meglevő Szklabina és Blatnica mellé még Zniót emeltette, annak ellenére, hogy délről ezt a félt ellenséget, két odatelepített cseh nemzetségen kívül Nyitra vára meg Ghymes fogta két tüz közé.

24 Lehoczky Tivadar, Turócmegyei emlékekből, Archaeológiai Értesitö, 1893 évf. 346 o. [lásd, "Értelemzavaró sajtóhibák", 163. o., 115, Sz.]

25 Pertz XI. 11-12 oo. Hóman magáévá. teszi a Cseh állításokat, Pribinát Nyitra téritőjének írja, mit pedig csak a bajorok és karatánok (szlovének) megtérését tárgyaló krónika állít, de ellentmond a vitairatnak, mely Pribina keresztelését Tresmauerben történtnek mondja, tehát csak Nyitra elhagyása utánra, végül nemcsak nem bizonyos, hogy Pribina szláv lett volna, de nem is valószínű. A mostani hatalom olyan szláv Szent István félét akart belőle csinálni Nyitra központtal, hol egy XI. századbeli ossariumot mutogatnak mint Pribinának IX. századbeli templomát.

26 Dümmler igen részletesen ismerteti az egész hamisítást. [A 26. lábjegyzet a szövegben nem található. Sz.]

27 Bizonyos, hogy Arnulf császár 890 nov. 20-án körülírva a salzburgi érsekség birtokait, Szombathelyet is emliti (Urkunden Buch des Landes Ob der Enns, 36 o.), de hogy mennyire ko- molytalan állítása, bizonyítják Nagy Ottó bulla hamisításai, melyek egy nem létező, megszűnt lorchi érsekséghez tartozónak állítják, azonkívül az, hogy igényt emelni arra soha nem tudtak, annak ellenére, hogy ilyenben német uralkodók sohasem voltak tartózkodók. Nem Hitler találta ki! Pl. századokon keresztül emeltek igényt Trencsénre azon az alapon, hogy az rővid ideig a morváknak volt tulajdonában. Most pedig kezembe került egy térkép, melyen a Bácskát német területnek, Sopront, Szombathelyet pedig annak az Ausztriának 9-ik századbeli birtokának mondják, mely csak a 10-ik század második fele óta létezik. Annak a lehetetlenségnek áthidalására, hogy Pribina pogányan vált volna Nyitra megtérítőjévé, Hóman minden adat nélkül, csak egy más, messze területen kelt írásra támaszkodva, írja, hogy megkeresztelése után visszatért Nyitrára a így vált volna Nyitra említett részének apostolává.

28 Jó összefoglalás az avar múltról Thiery könyve.

29A honfoglalás magyar kútfői, Budapest 1900 "a horvátok között sokan vannak avarok, kik tudjak is, hogy azok" írja a császári történész. Karácsonyi a magyar ősi nemzetségekről írt könyvében még fel is sorolja a horvát nemzetségeket, miből látjuk, hogy nemcsak származásban, hanem fejlődésben is azonosak velünk. Maria Terézia irtotta ki őket.

30 A nyitrai kereszténységre vonatkozó adatokat, forrásanyagukkal a nyitrai püspökség kiadványai bőven ismertetik.

31 lásd 8. jegyzetet.

32 Tudunnal annyit foglalkozunk másutt, hogy felesleges itt is ismételnünk forrásainkat.

33 A vitairat írja meg.

34 Ann. Metens 803, Ann. Einhardi 811, Verbrudenungsbuch von St. Peter, ed Karajan 33.3.797 és Dümmler.

35 Lehet mondani, hogy kivétel nélkül valamennyi krónika mit Pertz közöl tartalmazza 862-ről. 35 e./ F.I.309, IV/27 12`, V/27? 120, V/2, 296, VI/2 88, VII/2,126, H.O. VIII.83, 380 00. Mindenütt... stb., ugyanúgy Kézai II. könyve I.fej. 11... "circa lacum Bolotum" [szövegkép at_02.jpg]

at_02
at_02.jpg

36 Hunfalvy Pál, Magyarország Ethymológiája ["Ethymoló" kézzel írt]

37 Székely oklvt. I. 7, F. I. 437 oo.

38 Eredeti jelentése a vlak-valach szónak "rómaiak pásztora" azonos az "olasz és "oláh" szavakkal, azonban alkalmazható a franciákra is kik mint germánok váltak pásztoraivá a rómaiaknak, hol ezután nyelvük megkapta mai latinos formáját. Nyelvünkben a vlach-valach oláh szó a nomád szláv vándorpásztor ok nevévé vált, még országhatárt sem ismerve járták a legelőket. Karel Kadlec "Valasi a valasske pravo z zernich slovenskych a uherskych" Praha 1916 könyvében is kizárólag ilyeneket ért alattuk. Ez oka, hogy a könyvet megjelenése után az oláhok azonnal összevásárolták és eltüntették. Ma csak azokban a könyvtárakban található, melyek megjelenésükkor előül vásárolták meg. Az hogy régi írásainkban ez a szó szláv vándorpásztorokra alkalmazva előfordul használja fel a román tudomány annak állítására, hogy a dákok, kik germánok voltak rómaiak...

39 Hóman I. 117.

40 Hóman I. 127.

41 W. VII. 501.

42 W. III. 94. Szószerinti fordítása: "Amikor a pilisi erdőségben levő akkor elhagyott hegyet a királytól kérted, hogy rajta özvegyek és árvák védelmére, a tatár betöréssel szemben, mely mindig fenyeget, várat építhess, a király bőkezűen neked adta azt a hegyet s te azután saját ékszereid, aranyláncaid és gyöngysoraid s egyéb drágaságaid árán, melyeket atyád házából hoztál, igen nagy költséggel felépítetted rajta a Wisegrad nevü várat..." Keltezve 1263 december 21-ről. Pontosan ugyanígy jelöli meg a helyet IV. Béla abban a levelében, melyben a helyet feleségének adományozza. Igen logikusan a levelek nevet az adományozással összefüggésben nem említenek és a Visegrád nevet csak azután adják a helynek, hogy a királyné ismert házi zsidaja, Reb Henel útján ékszereit eladta, IV. Béla pedig a várépítésbe már belefogott. Nem nevezhetnék a helyet elhagyottnak, ha az egy már előbb létezett Visegrád vár területén épült volna és semmiesetre sem használnák helye megjelölésére azt az annyira tág fogalmat milyen "pilisi erdőség". Visegrád név ősi voltának ellene mond az ilyen néven ismert összes várak múltja is. Mert ilyen nevűt bőven ismerünk szláv területeken. Nincs közöttük egyetlen egy sem, melynek múltja honfoglalásunk idejéig menne vissza, mégkevésbbé mely megelőzné. Olyan helyeknek adták, kivétel nélkül ezt a Visegrád nevet, melyen valamikor, a bronz vagy vaskorszakban állt valamilyen erősség. Egyikük sem mutat szláv múltra, csak felelevenítése egy régi múltnak. Ezek a szláv Visegrádok azonkívül mind szerény dombon emelkednek és egyikük sem játszott sem cseheknél, sem oroszoknál legcsekélyebb szerepet sem. Sedlacek a cseh várakat feltüntető monográfiájában, egyetlen olyan sziklára rakott kőfalat sem említ ilyen néven milyen a dunaparti Visegrádon kívül csak a turóci. De olyanra egyetlen más szakkönyvben sem találunk, más népeknél sem, sem germánoknál, sem frankoknál. Ezek a könyvek azonkívül olyant sem említenek, melynek építési ideje a római birodalom összeomlását követte volna, vagyis egyetlen olyant, melyet szlávok emelhettek volna. Krónikásai szerint Nagy Károly is épületeit kizárólag fából meg sárból emelte és harcaiban ismertetett szláv várak között egyetlen hrad sem akad. Mint látjuk a turóci meg a dunaparti Visegrád múltja ebből a szempontból is összefolyik és elkülönítődik a legnagyobb határozottsággal a szláv erődítményektől. Már a "hrad"-k közül kiválásuk miatt is. Úgy a dunamenti mint turóci nem arra bizonyíték, hogy ott szlávok éltek és építkeztek volna, hanem az ellenkezőjére. Ezt a dunamentinél az is alátámasztja, hogy a Sibrik dombon létezett római castrum helyén folytatott ásatások folytatólagos életre nem találtak, mi bizonyítja, hogy a római birodalom bukásával ott megszűnt az élet. Bizonyos, hogy a Pilis szó szláv, de tart jelent, vagyis olyan területet melynek nevet csak azért adtak, hogy figyelmeztető legyen arra, hogy oda ne menjenek.

43 Piper, Krieg v. Hochfelden, militararchitektur, Sackur stb.

44 Mindezekről források felsorolásával Ernyey József bőven értekezik a Műemlékek orsz. Bizottsága tulajdonában maradt, de a viszonyok miatt már nem került nyomdába, Visegrádról írt kéziratában.

45 Nagy Géza: Turul, 1891, 112 o., Mellich szerint, Századok, 1908, 751 o. a magyarok "sár" szavukat csak Árpád vezértől kapták.

46 Cseke László Visegrád füzetében 1957, 21 o. Kétségtelen példa helyett csak Héj Miklós hasoncímü füzetére hivatkozik, ki azt Viktórin Józsefnek 1872-ben megjelent füzetéből örökségképp vette át. Visegrád múltjáról első komoly munka Ernyey Józsefnek csak kéziratban megmaradt tanulmánya.

47 Hóman I. 628. o. Ellentétben Hómannal Pauler "A magyar nemzet története Szent Istvánig" könyvben a magyarság sorsát Sz. István alatt igen sötétnek festi és alighanem igaza van.

48 Kardos Tibor, Káldi Márk Képes krónikája, Budapest 1938, 49 o.

49 Ismertetése Lehoczky Tivadartól az Archaeológiai Éertesítő 1893 évf. 346 o., Turócmegyei emlékekről cím alatt. Feküdt Nyitra megye északi határán levő Zsiár-Sár-Sas hegy közel 800 m. magas sziklabércen, katonai részletes térkép 1:75,000, Zone 10, Kol. IX. Hossza 300 m., Szélessége nyugaton 50 m., közepe fele 120 m.-re bővül, míg keleten alig néhány méter. Ezek szerint alapterülete 20 - 25,000 m2 vagyis 8-10,000 m2-el több az óriásinak tartott bihari várnál, annak ellenére, hogy sziklabércen feküdt, míg utóbbi síkon. Világviszonylatban is korának legnagyobb alapterületű hegyi vára. Jelentőségére mutat az a nagy készülődés, mely elértéktelenítette. Csak Znió meg Ghymes emelésére vesztette el jelentőségét miután még két cseh nemzetség is csatlakozott az alul fekvő Nyitrához. Végleg alighanem Griska martalócai rombolták le mikor 1453-ban Turócban pusztítottak. Ma már csak külső falainak helye, udvara beosztása és nagyszámú gunyhónak helye vehető ki. Lásd Ernyey is: Turóci várhelyek.

50 Sörös Pongrác, Elenyészett bencés apátságok, Budapest I9I2.

51 U. o.

52 Ann. Fuld. 899. Mon. Boic. XXVIII. p. 201, Hóman I. 165, Dümmler 69 o.

53 F. I. 289 o.

54 Ernyeynek már nem került nyomtatásra történelmi tanulmánya, kéziratban a Műemlékek Orsz. Bizottsága levéltárában.

55 Cseke László, Visegrád, Bpst. 1957, 24 o.

56 Nagy Simon bolgár cár (893-927) szláv nyelvű bibliáját, bármennyire is teszik, nem lehet a szláv műveltség javára írni. Simeon cár Oroszország vándorpásztor lakóit akarta uralma alá helyezni, mihez a vallást választotta eszközül. Ehhez nemcsak íratott egy szláv nyelvű bibliát, de be is vezettette nyelvül a szlávot a liturgiába. Tervét megvalósítani nem tudta, minek ellenére mégis neki köszönheti Oroszország szlávsága görögkatolikus vallását - a bolgárok pedig ebben felejtették el török népcsaládbeli nyelvüket. Fivérem panaszaiból tudom, hogy Hóman megtagadta olyan könyv számára pénzt folyósítani, mely ezzel a kérdéssel foglalkozik, a csehek pedig azzal az ürügygyel, hogy tornászcsapat, nagyszámú ügynökre bízták a szláv tudat ottani ápolását. Fivérem Szófiában követ volt, így a lehető legközvetlenebbül értesült mindezekről.

57 Debreczeni Márton "A kievi csata" Pest, 1854 címmel hőskölteményt írt róla, melyet Fülöp Márton, "Debreceni Márton és a Kiovi csata" Szatmár, 1887 címen tudományosan feldolgozott. Azután Kuun, Relationes II. 51-61 és 81-83 oo. Emlékét őrzi a sárosmegyei Kijó község is.

58 Bíborban született Konstantin és Bölcs Leó, A magyar honfoglalás kútföi. [Az 58. lábjegyzet a szövegben nem található. Sz.]

59 Sackur de ugyanúgy az összes középkorral foglalkozó francia történelemkönyvek is, Lot et Ganshof, Brion, Halphen stb, Ugyanolyan összeomlás követte uralmát milyen a trianoni békediktátumot, avagy mr Clovis uralmát. A Nagy Károlyt kísérő és követő rend hite csak magyar fantáziában született, hogy végül egy Amerikában megjelent magyar emigráns lap hazafias lángolások között magyarázza, hogy Szent István Nagy Károlynak "kitűnően bevált" intézményeit honosította meg...

60 Ann. Lauriss. A. 789 "ex ligno et terra", vagyis csak fából és földből. Égetett vagy természetes kőről meg vakolatról szót sem említ és nem is maradt abból a korból, egyetlen autentikus fal sem. Mulatságos ezen a térén Krieg von Hochfelden könyve; miután felsorolt nagyszámú 8-10 századokban kőből emelt német épületet, írja, hogy Nagy Karoly alatt szűntek meg már faragott kővel építkezni, elfelejtették hogyan kell falakat emelni, mely tudomány csak a 10-ik században kezdett újra éledni, Franciaországban még később, mivel elismeri, hogy mit könyve elején állított nem igaz, esek politika volt, mit azután mint tudós megcáfolt.

61 Krieg von Hochfelden, Geschichte der Militararchitektur in Deutschland, Stuttgart 1859. és Sackur. Kőfalra egyedül Charlesnél találunk, mely bár hatalmas faragott kockákból állott, első ostromra azonnal összeomlott (Cartulaire de Salnt-Pére I. p. 6 és Sackur 11 o., mi arra mutat, hogy nem ismerték a habarcsot, mely összefogta volna.

62 Pertz III. I. Henricus Lib. cap. 35 "Vilia aut nulla extra urbes fuere moenia". [A 62. lábjegyzet a szövegben nem található. Sz.]

63 Szabó Károly, Priszkos szónok és bölcsész életéről s történetirata töredékéről, Új Magyar Museum, 1850. A francia Brion Attiláról írt könyvében még Priskos rétor naplóját is "korrigálja".

64 Piper, de ugyanúgy Krieg feljebb említett munkai, lásd a 60. jegyzetet is.

65 Piper 130 o. [A 65. lábjegyzet a szövegben nem található. Sz.]

66 u.o. és Hóman.

67 Rose Spatparock.

68 u. o.

69 H.O. VI. 150 és 213 oo.

70 Önéletrajza Goethe fordításában.

71 Oláh esztergomi érsek, Magyarországnak a mohácsi vész előtti helyrajzi története. Bruxellesben jelent meg Hungária címmel.

72 1702-ben német zsoldosok aknázták alá és robbantották fel.

73 Martinus Zeiler, Neue Beschreibung des Königreichs Ungarn, Leipzig 1664.

74 Pór Antal, Trencséni Csák Máté, Budapest 1888, 64 o. és A.0. I.26, 28, F. VIII/1, 89 oo.

75 Champly, Histoire de l'abaye de Cluny, Paris 1879 és Sackur.

76 Hóman Bálint, Őstörténelmünk keleti forrásai, Budapest 1938 és Bendefy László, A magyarság kaukázusi őshazája, Budapest 1942, 82 stb. oo.

77 Stein Aurél munkái, Közülük több Halász Gyula fordításában magyarul is megjelent.

78 Tapasztaljuk Turóc, Liptó, Szepes településeit tanulmányozva.

De ugyanúgy rámutat Mályusz mint Hóman és francia írók is.

79 Thierry II. kiadása magyar fordításban is megjelent. [A 79. lábjegyzet a szövegben nem található. Sz.]

80 Dümmler 57-ik oldalán írja le Piligrimnek uralkodója nevére elkövetett hamisításait, anélkül hogy azokon megbotránkozna, mondván, hogy akkoriban ilyen volt a szokás. Azonban hogy ilyen volt a szokás csak Németországban volt otthonos, már nem írja és azt sem, hogy épen ilyen szabásoknak leküzdésére alakult a Cluny egyház. Németország ugyanúgy emelte nemzeti hősei közé Piligrimet mint hamisítótársát, Nagy Ottót. [A 80. lábjegyzet a szövegben nem található. Sz.]

81 Fettich Nándor közlése. Ezekről a bronzokról a német tudományos irodalom ugyanúgy hallgat mint nagyszentmiklósi aranykincsünkről. És bár tudósai megírjak, hogy Attilának köszönhették kulturális fellendülésüket, vagyis fajunknak, ugyanazok következő mondatukban nekimennek azoknak, kik ilyent állítani mernek.

82 Hóman I. k. 165 o.

83 A veszprémi alapítólevél csak Kálmán király átírásában maradt reánk és hamisításra gyanús, közli F. I. 289 o. Legrégibb eredeti levelünk Pannonhalma alapításáról szól, görögnyelvü, így bizonyára a veszprémi is görög nyelvű volt. A görög nyelv használata maradványa volt a keleti egyházhoz tartozásunknak, teljes elhagyására csak az egyházszakadás vezetett. És akkor mikor még görög nyelvű régi iratok átírásából is kiküszöbölve a görög nyelvet, azokat latinra fordították, alakult volna Visegrádon görög kolostor!

84 Sackur 441. o. [A 84. lábjegyzet a szövegben nem található. Sz.]

85 "Hogy felettünk határozzanak" írja az akkor élt magyart mindenben gyalázó német Liudprand püspök, Antapod. I. c. 5., Dümmler 35 o.

86 Sackur jezsuita atya mindezeket igen alaposan ismerteti.

87 Ha nem váltott volna ki nagy megelégedést és büszkeséget ez a küldöttség, nem emlékeznének meg róla az összes krónikáink, Ann. Altahenses ed. Ciselrecht 973, Widukind III.75., Thietmar II. 20. Ez a büszkeség kifejezi, hogy mennyivel többre becsülték a hamisítással elért sikert állítólagos, tönkre verésünkkel elért sikerüknél. Hóman és a többi német beállítású, történész, hogy magyar megalázkodásnak tüntethessék fel ezt az eseményt, sem a lechmezei kudarccal, sem Ottó alakoskodásával, sőt mint teszi Hóman még oldalszámban is messze szétválasztják egymástól azokat mik szorosan egybetartoznak. Ottó alakoskodásának köszönhette egyedül a németség, hogy őseink a nyugat büntetését abbahagyták és hogy a római egyház kedvéért, a németség óriási javára, leghűbbé vált szövetségesünk, á görög ellen fordultunk. A quedlinburgi küldöttség csak udvarias megpecsételése volt annak a barátságnak, melyet Ottó alakoskodásával elért, semmi más. Ottó azonban az így elért sikert 5 pápai bulla hamisítására használta fel. Mert hogy az ő személyes vezetése és irányítása mellett történt a hamisítás kétségtelen. Bizonyítja Piligrim püspökhöz, Brunó verdeni püspök útján küldött levele "segítsd Brúnót magyarországi útjában, lásd el bőven lovakkal és kísérettel a határig, mert ha küldetése sikeres lesz, neked és tieidnek is előnyére fog szólalni, hogy azután azok királya, mint tartozékunk kerüljön alánk" (Mabillon analecta vetera ed. alt. p. 434 és Dümmler 38 o.). Erre a levélre még Ranke sem, ki Nagy Ottót tisztára iparkodik mosni a hamisítás vádja alól, sem tud mást megjegyezni "további magyarázatra szorul". Sok iparkodása ellenére Dümmler sem talál számára mentséget. Géza fejedelem és Cluny apátja egyszerűen és naivan bedőltek Nagy Ottónak. A hamisítás óriási sikerrel járt a németségre. Olyannal mely mai napig tart. Kizárólag annak köszönhetik, hogy állíthatják, hogy tőlük kaptuk kereszténységünket, vele műveltségünket, civilizációnkat s állíthatják, hogy rendelkeztek akkori műveltség felett. Annak a Piligrimnek kellene kereszténységünket köszönnünk, kinek még küldöncét, Brunó püspököt is kiutasította Géza fejedelem! Ahogy valamennyi kérdésben mely reánk káros, reájuk pedig előnyös összefog a nyugati világ, összefog ebben is, csakhogy állíthassa, hogy műveltségük megelőzte a mienket, összefog ebben is. Néhány év előtt Franciaország kiállítást rendezett a nagy hamisításokról, de erről, mely világviszonylatban legnagyobb, szó sem esett. Ugyanilyen megtiszteltetésben részesül valamennyi hamisító, ki ellenünk vétkezik, pl. a francia Larousse lexikon a világ egyik legtiszteletreméltóbb tudósának nevezi a cseh Hankát, kinek hamisításait még Masaryk is kénytelen volt elismerni. Jellegzetes katonai nevelőintézeteinknek, rövid nemzeti életünk alatti szellemére, hogy egy különben igen tiszteletreméltó tábornok emigráns lapjában felszólította a magyarságot, hogy a lechmezei kudarc 1000 éves fordulóját ünnepeljük a németekkel, mint örvendetes dátumát a nyugati "műveltségünk" elsajátításának. Lechmezőnek, hol dicső és lovagias hadvezéreket, a görög császár vendégbarátját és patriciusát, Bulcsú horkát Lél vezérrel nem lovagias harciban győzték le, hanem tőrbe csalták és közönséges gonosz tevök módjára felakasztottak A német irodalom pedig, idők folyamán azzal növeli nagyra ezt a német "dicsőséget" hogy a Lechmezön tőrbe csaltak számát 100,000-re növelte.

88 Dümmler igen részletesen ismerteti az egész hamisítást s 55-ik oldalán nagyszerű elgondolásnak mondja! Brunó verdeni meg Piligrim passaui püspököket Hóman is Magyarország megtérítőjének mondja, mi pedig ellene mond a tényeknek. Elöző jegyzetünkből világosan látjuk, hogy 1./ Piligrim sohasem járhatott Magyarországon, 2./ Brunó járt az kétségtelen, azonban nem vallási, hanem politikai okokból, még pedig erkölcstelen politikaiakból, 3./ bár sohasem kereszteltek Magyarországon, Liutprand és szent Adalbert püspökök szavaiból tudjuk, hogy a magyarok keresztények voltak. Ilyen állításokhoz előbb azt kellene megmagyarázni hová lett Tudun keresztény népe és kik voltak a 862-ben emlegetett keresztény hunok és kik voltak a nyugati krónikákban emlegetett északpannóniai "fekete" magyarok.

Ha Géza fejedelem nem utasította volna ki Brunó püspököt, Piligrimnek felesleges lett volna a pápához levélben fordulnia hamisításainak elismertetése végett. Másrészről ha Igaz lett volna, mit a pápához intézett levelében állít, hogy Magyarországon tevékenykedik, Nagy Ottó nem Brunó útján fordult volna Géza fejedelemhez, hanem a nála tartózkodó Piligrim útján közvetlenül, azonkívül ha Piligrim tényleg Magyarországon térített volna, úgy előbbi jegyzetben ismertetett levelének még értelme sem lenne. Mert vajon hogy adhatott volna lovakat Passauban egy püspök ki Magyarországon tartózkodik? Tehát egy hamisítónak, hamisításai érdekében írt, minden részletében hazug levelére állítja az irodalom, együtt Hómánnal, hogy Brunó és Piligrim püspökök lettek volna Magyarország térítői.

Előbb említett Liutprand német püspök, ki bár legszívesebben lemosná rólunk a keresztvizet is, írja 910-ben, tehát közel egész századdal Szent Istvánnak trónralépte előtt és 3/4-el Piligrimék állítólagos keresztelési aktiója előtt "Hungarorum gens videlicet christianos" - Magyarország népe tudvalevőleg keresztény. Megismétli ezt szent Adalbert, ki Szent Istvánt a görög szárnyról a nyugatira átkeresztelte és hozzáteszi "bizonyos pogány árnyalatokkal". Hogyne botránkozott volna Rómából jövő pap azon, hogy Isten bárányául a magyarok párducot ábrázolnak! Ez azonban semmit sem von le vallásosságukból. Már szent Jeromos megírja, hogy a pogány szokásokat nem szabad elvetni, hanem át kell keresztelni s ebben is ilyen átkeresztelés történt. Régi templomainkban, többek között Imre király esztergomi templomában láthatjuk Isten bárányát párduc alakban. A Volga kanyarbeliek párduca lépett a kereszténységgel a sziklamezeiek régebbi hagyományú rozsomák-medvéje helyébe, így az is totem őst ábrázol. Ahogy szumírok között Mezopotámiában a medve-rozsomák oroszlánná változott, változott a párduc hazájában, talán még a sárga folyónál párduccá, hol sok van. Testőreinknek 1918-ig hordott párducbőrös kacagánja ugyanúgy emlékeztette ezt a mi "bárányunkat" mint a nagyszentmiklósi kincs. Utóbbin ott szerepel a párduc mint griffje Attilának, de elmaradt a szarvas, hogy emberi alakok lépjenek helyébe vagyis csak változtatott alakot. Gonoszabbra? Ez a csere is a keresztény vallásra vall. A párduc madártestet csak Sziklamező népének a Volga kanyarbelivel elkeveredésére kap. Kétségtelen, hogy a Maros partján kiásott kincs menekülőé volt. Ajtonyé? Hem valószínű. Nemzetségét üldözték, de soha nem menekült, ott élt tovább, kiásták volna. Valószínűbb, hogy Bogoméré volt, kinek a tatárok közül, Erdélyből menekülve ment a még nagyobb mohi veszélybe. Mindben oka megvolt elrejteni. Az lehetett az a kincs, melyről valamely erdélyi emlék alapján ír Makkai "Táltoskirály" regényében. Bogomér a mohi csata után nem került vissza Erdélybe. Ő maga Trencsént védte, özvegye a nyitramegyei Bossányban halt meg, de egyikük sem élt már sokáig. Bogomérnak trencséni szereplése utolsó melyről tudunk és alig néhány évre reá már örökösök védik a bossányi birtokot a "turuli" (turóci) konvent igényeivel szemben. Ők egyedüliek kik úgy halhattak meg hogy velük szállhasson sírba a kincs helyének titka.

89 Dümmler 43 és 51 oo.

90 Ann. Mettens 803, Ann. Einhardi 811, Verbruderungabuch von St. Peter ed. v. Karaján 36.3.797.

91 Mon. B. XXV. III. 244, 985 Mon. Boic. XXVIIII. 227. Hogy ez a dúlás válasz volt Nagy Ottó hamisításaira, bizonyítja, hogy Passau levéltárából csak a 903-tól 973-ig terjedő császári levelek hiányoznak, vagyis a dúlás csak a hamisan emelt jogcím büntetését és iratainak eltüntetését célozta. Dümmler 63-ik oldalán beszél róla. Említi Hóman is, azonban erősen elkeni ezt a fontos eseményt. Egyházi írók Géza fejedelemnek ezt a védekezését nevezik pogánykodásnak.

92 Szent Adalbert életét tárgyaló műveknek, Voigt H. G., Bruno v. Querfurt a szerzőik. Eredeti neve gróf Libicenszky Vojtsek és fehér horvát eredetű. volt. [A 92. lábjegyzet a szövegben nem található. Sz.]

93 Egykorú krónikák Gizellát III. Ottó nővérének mondják, csak későbbiek állítják, hogy a bajor királyi családból származott volna. Így akarva csökkenteni a császári házukat ért megalázkodás nagyságát.

94 Herim. Aug. 995; Luipr. Antapod. I. c. 5., Dümmler 66 o.

95 Kézai krónikájának 59-ik oldalán - 2. jegyzet alatt Szabó ugyanígy magyarázza Gizella nevét. De nem is lehet másképp, mert hiszen akkor még nem volt ilyen nevű szent és egyáltalán ismeretlen volt még ez a név. Gizella zálog jellegét igazolja az a tény is, hogy Géza fejedelem. csak szent Adalbert útján történt felajánlására szüntette be Németország további büntetését. A császárleány kezének felajánlását a német, de ugyanúgy vallási irodalom mint rendkívüli kegyet tünteti fel, pedig csak kényszerű megalázkodás volt.

96 Több német királyról tudunk, kit pápa sohasem koronázott császárrá és Luxemburgi Zsigmond is csak hosszú életének - vagy még inkább olaszországi hódításában rejlő fenyegetésnek - köszönhette, hogy 65-ik életévében, német királyságának 23-ikében megélhette császárrá koronázását. Túlságosan magyar érzésű volt hozzá. Hogy is jutott volna pápai koronázáshoz, ki annak szent birodalma választóinak azt merte írni "nem azért vagyok úr és tekintélyes, mert császárotok vagyok, hanem csak mert a magyaroknak vagyok a királya". Bár Hóman tudott a levélről, nem közli. Nem tartotta illendőnek. (Magán közlés). Bezzeg írt volna Zsigmond nekünk és rólunk ilyent, német könyvek vastag betűkkel közölnék. Zsigmond a pápai koronázás iránti nem törődésének adott kifejezést mikor 1414-ben, szokatlan fényben és ünnepségek között, német királylyá koronáztatta magát Achenben, annak ellenére, hogy királylyá koronázás nem volt szokásban. "Semper augustus" kifejezéssel vezette be kiadmányait és neveztette magát császárnak, mintha már császár lenne. 1433 -ban koronáztatta magát olasz királylyá, mi ugyanolyan fenyegetést tartalmazott a pápával szemben, milyen Nagy Ottóé volt mikor meghódította Berengár országát. Hogy azután erre, de csak erre császárrá váljon. Eleget téve végakaratának, Magyarországon temették el.

Egyedül csak Szent István jutott koronához erőszak alkalmazása nélkül. III. Leó pápa (795- 816) erkölcstelen életet élt és az ezen megbotránkozók börtönbe vetették, sőt megis sebesítették. Kiszabadította Nagy Károly, mivel megmentette megvakítástól és nyelv kitépéstől. Utána Nagy Károly egy egyháziakból meg világiakból összeállított gyülekezettel 800-ban hibátlannak nyilváníttatta. Ennék volt ellenértéke császárrá koronáztatása. Nagy Károly uralma ugyanolyan szerencsétlenségbe döntötte Európát, milyenbe Clemenceau Trianonban és döntötte volna Napoleon, ha van ideje pozsonyi szerződését végrehajtania. Saját nagyságuk megalapozására csináltak csak a franciak Nagy Károlyból annyira dicső alakot milyenben emléke él. Így akarták ellensúlyozni Attila nagyságát. Mulatságos példa erre Brionnak Attila könyve. Talán azért jelent meg magyar fordításban is. Bár megírja, hogy a catalaumi csatának ő volt igazi győztese, beijedt, mindenhonnan menekülő szánalmas alaknak tünteti fel, kinek teljes összeomlását csak halála akadályozta meg. És mialatt arról beszél, hogy már képtelen volt azt a sarcot behajtani, melyet ugyanúgy a nyugati mint keleti császár megtagadott tőle, találták meg azt Magyarországon Julianus és Valentinus császárok legfrissebben vert aranyaiban. Annyira utolsó napjaiban érkezett életének, hogy fiai már elvinni sem tudták. Melyiknek része lehetett ez a kiásott hatalmas kincs? Csak a legidősebbiké, azé, ki az összeomlásban életét vesztette. Erre a nagy felsülésre választotta be a francia akadémia "halhatatlanai" közé!

Fényt vet a francia megítélés irányára és értékére.

Nagy Károly annak ellenére tartotta meg Lombardiát, hogy azt a pápa felkérésére, annak számára igázta le. Hogy a nyugat állandó telhetetlenségétől függetlenítse magát, Velencéből kívánt a pápa nagyhatalmat csinálni, de úgy, hogy az tőle függve, állandóan rendelkezésére álljon. Ehhez Dalmáciát, a horvát nevet felvett avarak hazáját szánta neki. Ezek az avar-horvátok, keresve támaszt a pápai igényekkel szemben, a honfoglalásra készülő Árpáddal szövetkeztek és rátámadtak a szászokra. Sehogy sem tetszett a pápának a horvátoknak ilyen erőnyeresége és hogy büszkeséggel növelje önállósági tudatukat, királyt csinált fejedelmükből. A pápának ez a lépése egy időre tényleg elszakította őket tőlünk, de miután a királysággal nem szűnt meg Velence igénye, végül mégis Magyarországhoz csatlakoztak. Erre volt válasz az évtizedeken, gondosan előkészített tatárjárás.

Nagy Ottónak császárrá koronázását megkönnyítette, hogy hozzáment nőül Adelhaid, Adalbert Lothar olasz király özvegye, kiről Odillo cluny apát a következő szavakkal emlékezik meg: "erényei megfelelő felmagasztalás ahhoz Cicerónak kellene az alvilágból és szent Jeromosnak az egekből visszatérniök". De a pápa elhatározására alighanem nagyobb befolyással volt az olasz korona által bekövetkezett közelségben levő fenyegetés mint Adelhaidnak erényei.

97 Kézai krónikájának első oldalait annak bizonyításának szánja, hogy ml sem származunk ördögöktől meg boszorkányoktól, ahogy azt az egyházi írók állítják, hanem ugyanúgy mint mas népek, mi is emberi szülöttől. Leszögezi egyúttal, hogy ezek az egyházi krónikások csak szerencsétlen harcainkról emlékeznek meg, a szerencséseket meg más dicsősségeinket elhallgatják. Nem csak Nagy Ottó krónikásainak munkáiból csendül ki állandó harag, miért nem engedtük magunkat ellentállás nélkül felkoncolni, de ugyanúgy a későbbi irodalomból, mai napig. A pápa csat addig támogatta Mátyás királyt míg szüksége volt reá a török ellen, de azonnal ellene fordult amint Frigyes császár ellen védekezni mert. Csak a jó Isten megmondhatója milyen eszközökkel tudta a pápa Szapolyay kormányzót a Mátyás által elfoglalt német területek elhagyására bírni, melyek majdnem Berlinig terjedtek. Bizonyos, hogy minden látható ok nélkül tette és bizonyos az is, ha nem teszi sok, nagyon sok nyomorúságtól szabadult, volna meg a világ.

98 Szent István kardja német pallos, míg az első német császárok magyar karddal kezükben koronáztatták magukat. Csak miután az egyház Németországot bizonyos hatalomhoz segítette, szűnt meg magyar kardban látni az annyira áhított hatalmat és cserélte fel német pallosra (Zoltán Tóth, Attilas Schwert, Budapest 1930). A kard azonban mai napig ottszerepel a bécsi Schatzkammerben, a Szent Birodalom koronázási jelvényei között. Régi német krónikák Attila kardjának mondják, ma Nagy Károlyénak nevezik s míg Fettich Nándor nem bizonyította be kétségtelenül magyar, helyesebben mixhellén-szittya eredetét, szicíliai munkának szerepelt (Die altungarische Kunst, Schriften zur Konstgeschichte Südeuropa, herausgégében im Auftrage des Archaeologischen Instituts des deutschen Reiches, Band I. 1942.). Ebben a munkában mint nürnbergi kard szerepel, hová Hitler a koronázási ékszereket vitette, ma azonban ismét Bécsben van. Mai felirata "Nagy Károly kardja, keleti munka". Csak valahogy ne kerüljön oda magyar szó! Pedig odaillene, mert hiszen a bizonyos mixhellén-szittya műveltségnek, melynek ez a kard egyik kiváló példánya, mi voltunk egyedüli átadói Európának.

Helene Demoriane a "Connaissance des Arts" folyóirat 1960 évi áprilisi számában azonosítja azzal a karddal, melyet Salamon király adott volna a 11-ik században egyik bajor királynak és 12-k századbeli avar munkának tartja. Az avar birodalmat Nagy Károly a 8-ik században maradéktalanul elpusztította és nem létező népnek pedig alkotása sem lehet. Ilyen állítás csak a hagyományos francia történelmi tudatlanság szüleménye, minek ellenére mégis ő közelíti meg legjobban, a valóságot. Tudun ajándéka lesz Nagy Károlynak, az avarok elleni hadjárathoz kötött szövetségekor. A múlt évben lezajlott osztrák kiállításon Bruxellesben mint burgundi munka szerepelt. Mint ilyen munkát mutatja be a LEI SOIR napilap 1963 évi október 11-i számában, fényképen, a bécsi igazgató kezében magasra tartva. Így mutatták be annak ellenére, hogy burgundok sohasem harcoltak karddal, még szablyával sem, csak pallossal és hogy a világnak csak egy nemzetének, a magyarnak kardjai bírtak lefelé görbülő keresztvassal. Huszárjainknak felfelé görbülő kosara csak a XVIII. században terjedt el, nyugati befolyásra, mikor is a keresztvas lefelé görbülését gomb pótolta. Bizonyára Kongóban afrikai néger munkának állítanák.

Hiába hasonló a sorsa mindenünknek mi osztrák kézbe került Lisztig és Semmelweisig meg Lehárig. Beszélünk emberi jogokról, azonban még azt a kis jogot is megtagadják tőlünk, hogy magunk választhassuk meg hazánkat. Mert ők választottak és az nem volt Ausztria.

99 Altheim I. 187 o.

100 Altheim I. l8l o.-on írja "Attila Etzellé változott és ezzel a germán népek pásztora meg hőseinek atyja lett", hogy utána hálátlanul megtagadja. 184-ik oldalán azt is megírja, hogy a "Heldensage" alapja szellemi fejlődésüknek. Vagyis az az époszuk, melyet a többi Attilát dicsőítő époszukkal együtt egyedül Attilának köszönhetnek. Ilyenek: Waltharius manu fortis, Niebelunglied, Biterolf, Rosengarten, Etzels Hofhaltung, Klagen, Alatlamal, az izlandi Edda dalok, Thidrekssage és ha a keresztény hagiografia a francia meg olasz mondákban vérengző vadállatot is csinált belőle, mindkét nemzet szellemi életének megindulását egyedül Attilának köszönheti. Német városok meg helynevek tömege emlékezteti a németeket, vele Európát mit kell Attilának köszönniök, Hoy (Hui), Hugnis (Heigne), Hugniac, Subhugniac, Hayne, Hunelle stb. és a Trier melletti, Igelnél levő diadalivet is neki tulajdonítja a hagyományuk. Az a Donai melletti Hornaig nevű római erődöt is írnek (Csaba) építkezésének tudja. Neki köszönheti Bern a nevét, az ott tartott medvék még mindig az ő emlékét dicsérik és Berlin medvéje sem lesz tőle idegen. S míg Altheim 133-134 oldalain támadja Attila befolyását a német szellemi életnek kialakulására, 194-ik oldalán a világirodalom legszebb gyöngyének ismeri el halotti énekét. Jordanis közléséből maradt reánk, s mert tudtommal magyar nyelven még nem jelent meg, fordításomban közlöm:

Hunok legdicsőbb királya Attila,
Kinek mint nemzője Mundzsuk volt atyja,
Ura volt a leghatalmasabb népeknek,
KI elsőül bírt oly sose volt hatalommal,
Hogy nemcsak szittyákat és germánokat uralta,
De rettegett tőle Róma is mindkét uralma.
S mert városaik sorban estek hatalmába,
Nehogy a többit is megprédálja,
Elfogadott sarcot, kérésükre hallgatva.
Azután, hogy a jó sors mindehhez segítette,
Sajátjai között, de nem árulásból,
Nem ellenség gyilkától, mulatság közbe
Fájdalom nélkül múlt ki orrvérzésbe.
Vajon ki állíthatná kimúlásnak,
Hol semmi helye sincs megtorlásnak?

A világirodalom nem ismer második carment, mely ennyire tömören, olyan kevés szóval és ennyire kifejezően mondana el olyan hatalmas életsorsot, milyen Attiláé volt. Attiláét, melyet csak ellenséges feljegyzésekből ismerünk és ha azokban is olyan hatalmas, vajon milyen lehetett a valóságban? Másrészről felvetődik a kérdés, hogy ezt a carment nem-e csak az ellenséges irodalom szülte-e? Célja köztudatba vinni, hogy Attila természetes halállal múlt ki. Mert ahogy Mátyás király, Attila is, Olaszországból hozott asszonynyal a halált is magával hozta. A feltevés jogos. Az Attilát meglátogató Priskos rétor írásaiból tudjuk, hogy már a görög udvar megkísérelte meggyilkoltatni. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a világirodalom legszebb carmen-jét is Attila inspirálta.

Mint látjuk Priszkosz rétor után Jordanis is ismétli Attila szittya királyságát. Attila idejében Szittyaország már nem létezett, így az állítás csak akkor állja meg helyét, ha mint ahogy már előbb mondtuk Attila az elpusztított szittya birodalom uralkodócsaládjának volt sarja.

Thierry Attiláról írt könyve előszavában írja, hogy III. Napoleon levélben kérte fel a catalaumi ütközet részleteinek kidolgozására. Adatok hiányában megtenni nem tudta, Vállalkozott reá azonban Brion. Nem mintha több adat felett rendelkezett volna, azonban hihetetlen fantáziával kiszínezte azokat a halavány adatokat, melyekre római forrásokban talált. Azokat felhasználva kénytelen volt megalapítani, hogy a catalaumi csatának Attila volt győztese. Francia fantáziával nem tudta elgondolni, hogy hatalom ne világuralomra és más népek elnyomására törjön, de azt sem, hogy győztes ne ölje halomra a legyőzöttet, jutott arra a megállapításra, melyet egy annyira imperialista nemzet fia egyedül érthet meg : Attila elvesztette lelki egyensúlyát!

Elképzelhetetlen, hogy Aquileja megvívása után Attila szó nélkül tért volna vissza hazájába, ha a Minciónál nem jut valamely megfelelő megállapodásra a pápával. Visszaélve Leó pápa jóhiszeműségével, sikerült azután a nyugati császárnak az mi nem sikerült a keletinek.

Brion azt is kiolvasta a római írásokból, hogy Attila Catalaumban az eltávozását megelőző, csatát követő éjszaka elhagyva szekérvárát Aetius táborába ment. Ha ez igaz, akkor már ott kellett Aetiustól olyan kötelező ígéretet kapnia, mely az ellenségeskedés abbahagyására és távozásra bírta és az ígéret be nem tartása miatt támadt azután Itáliára. Erre vall Aetiusnak az itáliai csatától távolmaradása is.

101 Dümmler 690-ik oldalán írja "Nur .... urd Wiederwillen entgegenbrachte, die ihm un ...gennützig die Segnungen, der Kultur mitbrachtten in den Augenblicke da sie es hatten vernichten können." [szövegkép at_07.jpg] A hamisítások áldását?

at_07
at_07

102 Dümmler u.o., mi ismétlődik mai napig sok könyvben.

103 Altheim I. 207 o. azután ugyanattól Hunnische Runnen, a francia Brion.

104 Kézai 23 o. I. könyv II. fej. 6

105 Pertz IV. 131 o. 41 sor "István Magyarország királya hadat indított Fekete Magyarország ellen." Hiába keresünk erre magyarázatot történelemkönyveinkben. De hogyan is írhatnának olyan ország ellen indított háborúról, melyet eltüntettek!

106 Kézai u. o.

107 Ennek a reá nem eszmélésnek be nem vallott, de valószínű oka, hogy velünk foglalkozás megfosztotta volna őket annak lehetőségétől, hogy magukat állíthassák Európa megteremtőinek és fenntartóinak.

108 Bár az 1867 évi kiegyezéssel visszanyertük azt az önállóságunkat, melyet állandóan megújított koronázási eskünek odáig is biztosítania kellett volna, uralkodóházunk állt élén annak az aknamunkának, melyet a világ folytatott ellenünk. A közös kiadásokban való részesedés quótájának állandó emelkedése bizonyítja, hogy ennek ellenére állandóan erősödtünk, úgy politikai mint gazdasági téren és legjobb úton voltunk, hogy a monarchia államai között, valamennyi téren első helyre kerüljünk. Még néhány nyugodt évtized és nemzeti jövedelmünk nemcsak elérte volna mit Ausztria Csehországgal, Galíciával meg Bukovinával, hozzá Boszniával együtt produkálni tudott. Erősödtünk, mert akkor megvolt bennünk az az öntudat és összetartás, melyet önállóságunk rövid ideje alatt maga a kormányzat, emigrációnkban pedig akkori vezetőink lapjaikkal rombolnak. A legutóbb kiérkezett csoportok is ahelyett, hogy az összefogást szolgálnák, élére állottak a szétválásnak. Nagyon mélyre buktunk.

109 Eredetünk helyéről ugyanolyan keveset tudunk mint a kínaiak saját származásukról. Mindkettő a Sárga folyóhoz (Hoang-ho) vezet. Kínára a legtöbb felvilágosítást Sa'matjan "Történelmi emlékek" krónikája nyújtja. Összegyűjtötte benne ősmondáikat meg népük hiedelmeit. Elmondja ősi török és mongol törzseknek a Sárga folyónál történt keveredését, de mindkettőt amellett egyformán nevezi akkor már kínainak, annak ellenére, hogy akkor Kína még nem létezett, Kína kezdődött egy a folyó körül alakult tartománynyal, hogy csak azután szaporodjon Hon-an dús földjeivel, majd a többivel. Ez mind harcokkal, hódítás útján történt. A terjeszkedő mindig a kínai, a támadott, a védekező a visszaszorított mindig a török elem. Mikor azonban a Sárga folyó menti török törzsek egy pillanatra összefoglak, Hiung-nu elnevezés alatt, a kínaiak csak nagyfalak emelésével tudják magukat megvédeni. De a támadás, mely a nagyfal emelését kiváltotta, valamely régi jog visszaállítása szándékára mutat. Kínaiak a törökségről állandóan mint mongolokról beszélnek, akkor is mikor azok kapják országukban a vezetőszerepet, de soha mikor őseikként büszkélkednek velük. Bár fajukban nemcsak ugyanannyi, de több mongol mint török vér van, mégis a törököknek adják a mongol nevet. Vagyis ajkukon, saját eredetük ellenére, a mongol szó, kitalált lekicsinyítő kifejezéssé vált. Ezek mind arra mutatnak, hogy török őseink egymás leverésére mongolokat használtak összetartás helyett és az abból keletkezett vérkeveredés megoldja a kínai eredet sokat vitatott kérdését is. Ugyanígy történt Mezopotámiában, ugyanez Külső Mongóliában, Turkesztánban, Szlovenszkóban, Horvátországban és Bulgáriában. Ugyanúgy semmisítettük meg a bolgár birodalmat ahogy pusztítottuk a kunokat, besenyőket, mind rokonainkat és ahogy végzett velünk Gengis kán. Turáni átok! Ezek mind feldolgozatlan részei múltunknak. Súlyos és nagy feladat, mely kínai, legalább orosz nyelv ismerete nélkül nem lehetséges. És ha itt-ott hangzik is egy igaz szó, azt a francia irodalom azonnal ledorongolja. Legújabb könyvüket, J. Blankoff, L'Art de la Russie accienne is kizárólag a szlávok iránti értelmi szálak irányítják. Eredetükkel való foglalkozás nélkül nyúl a középbe, mintha Oroszország öröktöl létezett volna és ősi múltjuk nem lenne minden részletében turáni türk - vallásukig.

110 Nagy zavarba jönne emigrációnkban megjelent történélemkönyvünk szerzője, ha az elé állítanánk, hogy mondja meg miből állott az a nagyfokú 10-ik századbeli francia műveltség, mellyel, szerinte francia hittérítők gazdagították hazáikat. Egyáltalán hol volt akkor Franciaország? De ugyanolyan zavarba jönne az az egyetemi tanárunk is, kit kérdőre vonnának miből állott az a 9-ik századbeli szláv műveltség, melylyel francia nyelven megjelent magyar történelemkönyvében honfoglaló őseinket gazdagítja. De kétségtelen [lásd, "Értelemzavaró sajtóhibák", 163. o., 139, Sz.] francia és kétségtelen szláv műveltség és nem olyan milyent a Teleki Pál történelmi intézet talált ki. A nemlétezett francia meg szláv műveltségek hangoztatása mindig karöltve történik. Indifferencia meg nagy reklám még a legjobb akaratúakat is megfosztotta a tisztánlátástól annyira, hogy végül még a Nobel díj is kompromittálóvá vált történelmi téren.

111 [A 111. lábjegyzet nem található. Sz.]